Egy kiváló cigányzenekar ismert énekesekkel kiegészülve újragondol és feldolgoz régi kávéházi dalokat, ebből összehoznak egy lemezt, és ezzel a küldetés be is fejeződik. Ennyi volt a terv tíz évvel ezelőtt, de akkora sikert hozott az album, hogy azóta is töretlen lendülettel muzsikál a Budapest Bár.
Amikor összeállt ez a csapat egy album erejéig, gondoltál arra, hogy ennek lehet folytatása?
Egyáltalán nem. Olyan sikeres énekeseket választottam ugyanis, akik nagyon sokat koncerteznek, ezért szinte lehetetlen egyeztetni őket. De aztán annyira megszerették ezt a projektet, a közös muzsikálást, hogy közönség előtt is el akarták énekelni ezeket a dalokat. 2007. december 19-én volt az első koncertünk a Katona József Színházban, és olyan nagy volt az érdeklődés, hogy vajon mi is lehet ez a Budapest Bár, hogy két előadást kellett játszanunk azon az estén. Aztán folytattuk, évről évre egyre többet koncertezünk, és már tizenöt lemeznél tartunk. Tulajdonképpen számomra is érthetetlen, hogy miként, de valahogy együtt maradt a csapat.
Mi volt a titka ennek a robbanásszerű sikernek?
Szokták mondani, hogy jót kell jó időben, jó helyen csinálni, és azt hiszem, ez nekünk bejött. A kétezres évek közepén véget ért a dübörgő balkánizene-őrület, és érezni lehetett, hogy az emberek valami finomabb dologra vágynak. A muzsikánk a szívükig hatolt.
Miért pont a régi kávéházi dalokat választottátok?
Ültem a törzshelyemen, ahol éppen szólt valami divatos külföldi sláger, és arra gondoltam, hogy itt vagyok egy kávézóban az Andrássy úton, a város szívében, milyen jó lenne az 1920-as, 30-as évek Budapestjének kávéházi zenéjét hallgatni itt. Abban az időben rengeteg kiváló szerző írt remek kuplékat, sanzonokat, és ezeket cigányzenekarok játszották el a kávéházakban, bárokban, lokálokban. Elképesztő éjszakai élet volt akkoriban, hatszáz kávézó működött Budapesten, és több mint a felében élőzene szólt. Ezt a letűnt kort szerettem volna felidézni egy kicsit.
Azok a vendéglátóegységek és muzsikusaik ugyan nagyjából eltűntek, de a dalaik miattatok újra népszerűek a fiatalok körében is. Persze ebben nyilván az is segít, hogy a kedvenc énekeseiktől hallják ezeket.
Nem titkolt célom volt, a fiatalokat is megfogja ez az újragondolt régi muzsika. Ezért hívtam olyan ikonikus énekeseket, akik úgy tudják előadni ezeket a nótákat, mintha ő írták volna. Például Lovasi András vagy Kiss Tibi. Szerintem, az a legszebb ebben a történetben, hogy a Budapest Bár nélkül a mai fiatalok ezekről a dalokról már nem is tudnának, most meg slágerként éneklik őket.
Aztán a régi sanzonokat kiegészítettétek klezmerekkel, underground számokkal, rockklasszikusokkal, sőt saját dalokkal is.
Valóban elég színes már a repertoárunk. Egy ilyen kulturális alkotóközösségnél elengedhetetlen a határok feszegetése. És nekem nagyon fontos, hogy ne csak feldolgozásokat játsszunk, hanem saját szerzeményeket is. Már csak azért is, mert cigányzenekarra hosszú évtizedek óta nem írtak dalokat. És olyan jól sikerültek, hogy a legközelebbi albumunkon, már több lesz a saját szám, mint a feldolgozás.
Azért a Budapest Bárnak van egy példamutató társadalmi üzenete is összefogásról, toleranciáról. Amikor ugye cigány és nem cigány muzsikusok klezmert játsszanak…
(nevet) Hát igen, ebben a példában nagyjából benne van minden. Mi odafigyelünk egymásra, kíváncsiak vagyunk a másik tehetségére, művészetére, és természetesen tiszteljük egymást. Remélem, ez jó példa a fiataloknak.
Újpesten is nagy hagyománya, kultúrája volt egykor a cigányzenének.
Így van, és örömmel is megyünk oda újra zenélni. A férfiak figyelmét szeretném felhívni arra, hogy négy gyönyörű nővel lépünk fel ezen a koncerten. Velünk lesz a Budapest Bár három állandó énekesnője, Németh Juci, Behumi Dóri és Ruttkai Bori, és vendégként Tania Saedi, osztrák-perzsa származású énekes, csak hogy fokozzuk a kulturális sokszínűséget. De azért a lányok se keseredjenek el, mert fellép Keleti András és Szűcs Krisztián is. Úgyhogy várunk mindenkit szeretettel.
Juhász Mátyás