Október 31. a reformáció emléknapja, arra emlékezve, hogy a hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton szerzetes, teológus a katolikus egyház megújulását követelő 95 reformtézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezt tekintjük a reformáció kezdetének.
Szakértők szerint azt ma sem lehet pontosan tudni, hogy a híres esemény valóban megtörtént-e, mert az első írásos beszámoló évekkel később kelt. Úgy vélik, hogy sok értelme nem lett volna, hogy Luther a templom akkoriban hirdetőfalnak is használt kapuján tegye közzé téziseit, mert a köznép nemhogy nem értett latinul, de még németül sem tudott olvasni. Luther maga nem írt a „szegezésről”, a tételek eredetije nem került elő sem kézirat, sem ősnyomtatvány formájában.
Luther kiszögezi 95 tételét,Ferdinand Pauwels belga festő alkotása, Forrás: reformatus.hu
Luther azon a napon viszont – a gyónásokról elmaradó híveiért aggódva –, biztosan írt egy levelet feletteseinek, amelyben a búcsúcédulák árusítása ellen emelt szót. E levélhez csatolta 95 tételben megfogalmazott, egy várható disputa, azaz hitvita alapiratának szánt gondolatait. A mélyen hívő Luther meg volt győződve arról, hogy az embernek egész életében Isten kegyelmében bízva kell élnie, és rettenetesen felháborította a búcsúcédulák árusítása. A búcsúcédula lényegében a gyónást helyettesítette, azaz a lelki üdvösség megvásárlásával ért fel, sőt egy idő után már a halottak lelki üdvét is meg lehetett így váltani.
A római kúria és a püspökségek ezzel egyébként tetemes bevételre tettek szert, a „szent árucikket” még piacon is be lehetett szerezni. Luther 36. tételében úgy fogalmazott: „Minden igazán szívén talált keresztény részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.”
Tételei nem a katolikus egyház dogmáit, hanem gyakorlatát támadták, a kereszténység belső értékeit hangsúlyozták. Vélhetően maga Luther sem gondolta, hogy mekkora változásokat indít el ezzel. Tételeit az év végére Lipcsében, Nürnbergben és Bázelben is kinyomtatták, 1518-ban már egész Európában, így Magyarországon is ismerték. A teológiai vita gyorsan politikai színezetet öltött, és bár Luthernek akadtak hívei, ellenségei még többen voltak.
X. Leó pápa az eretnekek fölött ítélkező Szent Inkvizíció elé idézte Luthert. Miután Luther nem volt hajlandó kijelentései visszavonására, és a kiátkozásával fenyegető pápai bullát elégette, 1521 elején valóban kiátkozták. Birodalmi átokkal sújtották, azaz bárki szabadon üldözhette és megölhette. Wartburg várába menekült, és ott tíz hónap alatt elkészítette az Újszövetség német fordítását, majd 1534-re az Ószövetségét is, megteremtve a német irodalmi nyelvet.
Luther fellépése nemcsak lázadást jelentett a pápával szemben, hanem a világ képét alapjában átformáló reformáció elindítója lett. Tanai alapján jött létre halála után az evangélikus egyház, a nála is radikálisabb Kálvin János képviselte irányzatból pedig a református egyház.
Luther a hét katolikus szentségből csak a keresztséget és az úrvacsorát ismerte el, elutasította többek között a cölibátust. Kiadta Kis és Nagy katekizmusát, kidolgozta a liturgiai és istentiszteleti rendet.
Hittételeit az Ágostai hitvallás, az evangélikus egyház egyik legfontosabb dokumentuma foglalja össze. Luther 1546. február 18-án Eislebenben halt meg.
Magyarországra a lutheri reformáció tanai a Wittenbergben tanuló magyar diákok révén jutottak el. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében október minden évben a reformáció hónapja, amelynek utolsó napján Budapesten, a Reformációi emlékparkban és országszerte ünnepséget tartanak a protestáns gyülekezetek. A rendezvénysorozat idei mottója a Zsoltárok könyvéből vett idézet: „Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.”
BK