„A tárcsafékes korszak nem érdekel… a klasszikus kerékpárokat szeretem”

  •  
  •  
  •  

Épít, felújít, karbantart. Dollinger Gyula 18 éve javítja az újpestiek kerékpárjait. Először csak nagyon sokat tekert, majd a 80-as években egyre gyakrabban kellett megjavítania saját bringáját, végül egy ismerőse unszolására úgy döntött, saját szervizt nyit. Hogy mi hozta ide Újpestre, és miként vélekedik a mai kerékpárokról, azt ő maga mondja el.

Honnan ered a kerékpárok iránti rajongása?

Körülbelül 35 évvel ezelőtt kezdtem el kerékpározni, természetesen nem versenyszerűen, csupán mindenhova biciklivel közlekedtem. Akkoriban akár 20-25 ezer kilométert is tekertem évente, volt rá példa, hogy egy nap 400-at. Hétközben a munkahelyemre, hétvégén pedig túrázni a barátaimmal, vagy a fiamat tanítottam. Elmentünk a Börzsönybe, bejártuk a Pilist, letekertünk a Balatonra. Sajnos ez ma lehetetlen lenne, mivel ízületi problémák miatt nem bírom már fogni a kormányt. Manapság mindössze évi 1-2 ezer kilométert bírok megtenni kerékpárral. Most a motorozás a szenvedélyem, azzal járunk túrázni a párommal.

Miért döntött úgy, hogy saját szervízt nyit?

Nagyon nehéz volt olyan szervízt találni, ahol úgy csinálták volna meg a biciklimet, hogy utána egy hét múlva ne kellett volna visszavinni. Egy idő után magamnak szereltem meg a bringámat, később már a barátaimnak is én szereltem, és ez így ment évekig. Aztán amikor úgy hozta az élet, hogy váltanom kellett, egy jó barátom tanácsolta, hogy nyissak egy szervizműhelyt. Nemsokkal később meg is valósult Pomázon, egy sufniban, Ez körülbelül harminc évvel ezelőtt volt.

És mi hozta ide Újpestre?

Miután egy konkurens barátom kitúrt, és nem volt hova mennem, egy barátom mondta, hogy itt Újpesten van egy üresen álló helysége, így aztán ideköltöztem. Eleinte nagyon nehezen indult be a vállalkozás, mivel az előző tönkrement, és úgy jöttem Újpestre, hogy nem volt pénzem, csak adósságom. Volt egy időszak, amikor majdnem feladtam, aztán Derce Tamás segített nekem az önkormányzatnál, mondván „hogy képzelem, hogy egy ilyen becsületes vállalkozót elengedek innen”. Azóta is megvan a kis üzletem, és nem bántam meg, hogy idejöttem, Újpest egy remek hely, nagyon jó emberek élnek itt, imádom.

Szervízelés, felújítás, építés, mindent vállal?

Elsősorban a szervízelés, de építek is kerékpárokat, tehát ha valakinek egyéni kérése van, akkor megcsinálom. Természetesen a józan ész határain belül, mert az évek során volt néhány érdekes kérés az ügyfelek részéről, ami sajnos kivitelezhetetlen volt.

Mint például?

Nem összetartozó alkatrészeket akartak házasítani. Mondjuk egy versenyvázba szerettek volna beépíteni agyváltót, na már most ugye az agyváltót nem versenyzésre, „krosszozásra” találták ki. Ilyenkor gyorsan lebeszélem az ügyfelet, és megbeszéljük, hogy mi is az, ami neki is tetszik, és kivitelezhető is.

Gondolkodott azon, hogy egyszer a fiai vehetnék az át üzletet?

Volt egy ilyen tervem, hogy a feleségemmel, a lányommal és a fiaimmal fogom csinálni, mint családi vállalkozást, de az élet máshogy alakult. A gyerekek más irányba orientálódtak. Gondolom látták, mennyire nehéz ez a szakma.

Milyennek látja a régi korok és a mai trendek bringáit?

Ha az ember például megnéz egy olasz kerékpárt, hogy hogyan van összerakva, és megtapasztalja, milyen vele menni, rögtön megérti ennek a lényegét. A mai kommersz biciklikkel az a baj, hogy nem kerékpárszerető ember tervezte. Persze, vannak rajta mindenféle rikító matricák, ami jól néz ki, de nem jó vele biciklizni. Amilyen kerékpárokat 30, 40, 50 évvel ezelőtt, mondjuk a 90-es évek közepéig gyártottak, azokkal öröm tekerni, és öröm velük foglalkozni. Ma nem ez a lényeg. Ma a fogyasztás a lényeg, hogy olcsón állítsanak elő olyan kerékpárt, ami hamar tönkre is megy. Ezek az új műanyag kerékpárok már nem okoznak örömet nekem sem, mert alig van rajtuk javítanivaló. Ami elromlik rajtuk, azt csak cserélni lehet. A tárcsafékes korszak és az elektromos váltók, különböző beépített motorok engem már nem érdekelnek. A klasszikus kerékpárokat szeretem, de a versenykerékpár a szívem csücske. A mai napig boldogsággal tölt el, mikor valaki behoz egy osztrák, holland, német, svájci, vagy olasz gyártmányú, 70-es évekbeli bringát, mert ahhoz élvezet hozzányúlni.

Miként tervezi a jövőben?

Idestova 43 éve dolgozom szünet nélkül. Megmondom őszintén, úgy tervezem, hogy ha nyugdíjba megyek, akkor végleg abbahagyom. Kinéztem egy kedves kis vidéki házat Vas megyében, ott szeretnék letelepülni.