Már tizenhét évesen ezüstérmet nyert a világbajnokságon az UTE tőrvívója. Később Európa-bajnok lett, és nem mellékesen hat nyári ötkarikás játékon képviselte hazánkat. Nagy fájdalma, hogy az olimpiákon még nem sikerült érmes helyezést elérnie. Aida Tokióban dobogóra akar állni, megkoronázva ezzel hosszan tartó, sikeres pályafutását.
– Alaposan megfiatalodott a válogatottunk, néha úgy érzem magam, mint tyúkanyó a csibéi között – mondta. – Szinte hihetetlen, de igaz, én már igazolt versenyző voltam, amikor ők megszülettek. Persze a kor nem érdem, csak egy állapot, a páston ők sem, és én sem adunk kegyelmet egymásnak.
Mohamed Aida kétgyermekes édesanya, akinek minden verseny, utazás külön kihívást jelent. Nem egyszerű összeegyeztetni a gyermekek nevelését a sporttal.
– Most is rohanok. Edzés után bevásárolok, orvoshoz is mennem kell, a gyerek sem hiányozhatnak az úszásról, majd amikor már lefeküdtek, be is kell pakolnom, hiszen Párizsba utazunk a világkupára. Nem is tudom, mi volna, ha édesanyán nem tudna segíteni nekem…
Aida „egyedül” neveli a négyéves Leilát és testvérét, Oliviát, aki már kilencéves kis hölgy, mert ahogyan fogalmaz, távházasságban él kanadai férjével. Legutóbb karácsonykor volt együtt a család, de gyorsan elszaladtak az ünnepek, következtek a melós, szürke hétköznapok.
– Még bírom a megpróbáltatásokat, hiszen minden vágyam, hogy végre érmet nyerjek az olimpián. Úgy és annyit edzek, amennyit csak bírok, bár néha jelez a szervezetem, és lassítást parancsol. Jól esik és újra meg újra erőt ad, hogy társaim bíznak bennem, tudják, az elmúlt évtizedek alatt megszerzett rutinom sokat segíthet a nehéz helyzetekben. Már látom, egyre jobban összeáll a csapatunk, szerintem az új kapitány, Feczer Viktor irányításával jó úton haladunk Tokió felé.