Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a kislányom éppen írni, olvasni tanult, nem kerülhette ki a kérdést: „mi leszel, ha nagy leszel?” Meglepő volt a válasza: anyuka leszek. Nem óvó néni, cukrász néni, doktor néni, író néni, nemes egyszerűséggel csak anyuka akart lenni. Emlékszem, a miértre is volt válasz: mert az anyukák szeretik a kislányukat, kisfiukat, és a gyerekek a mamák mellett biztonságban vannak
Az anyai szeretetről, a biztonságot nyújtó háttérről, a segítésről, amelyet az édesanyák nyújtanak, szebbnél szebb elbeszéléseket, regényeket olvashatunk a magyar- és a világirodalom alkotásai között. Az irodalmi hősök általában könnyen mondanak köszönetet édesanyjuknak, nem keresgélik a szavakat, mint például mi, amikor virággal, csokoládéval a kezünkben felsorakozunk Anyu előtt. Sete-suta köszöntőnket a mamák is megilletődve fogadják, mert azért, hogy felneveltek, mellettünk álltak, s állnak nagymamaként is – mondják – nem jár köszönet. Pedig bármennyire is a legszebb hivatás az anyaság, a köszönetünket jelzi az ünnepi virágcsokor.
Anyák napján adok és kapok virágot. Szeretném remélni, ez még sokáig így marad. Az, hogy munkát keresővé nőtt lányom manapság már nem csak anyuka akar lenni, a hivatástudaton túl jelzi: a munka és karrier, a családvállalás megbecsültsége még nem egybetartozó fogalmak. A hőn óhajtott, biztonságot nyújtó anyaság lehetősége még a családi körben dől el, generációk feladatává válik.
B. K
Újpest önkormányzata sem feledkezik meg azokról, akik minden ember számára a legfontosabbak. Vasárnap, a Semsey-parkban meglepetéssel várják az édesanyákat, nagymamákat. Hogy mi a meglepetés, természetesen mi sem árulhatjuk el. Annyit azonban igen, hogy reggel 10 óra után nem sokkal érdemes a színpadi programra figyelni a Játszóház, a lufibohóc, az arcfestés vagy az ugrálóvár mellett.