1952. július 28-án tartóztatták le Újpesten Sándor István szalézi szerzetest. A vád a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” és „izgatás” az Államvédelmi Hatóság tagjai között. Hogy ki volt az a pap-tanár, aki még az ávósokat is képes volt a „népi demokrácia” ellen izgatni, az a kommunista diktatúra egyik, ha nem a legabszurdabb koncepciós perének történetéből bontakozik ki.
Sándor István Szolnokon született 1914-ben, édesapja a MÁV-nál volt segédmunkás. Vasesztergályos és rézöntő szakmát tanult, majd Budapestre költözött, hogy a Szalézi rend nyomdájában tanulja ki a nyomdász mesterséget. A szegény sorsú gyermekek elkallódása ellen állhatatosan küzdő szerzetesek világa akkor vonzerőt gyakorolt rá, hogy alig fél év elteltével már felvételét kérte a rendbe. A fogadalmat 1940-ben tette le. A békés egyházi szolgálat azonban nem tarthatott sokáig. Magyarország a következő évben belépett a háborúba, őt pedig ’42-ben besorozták, és híradósként megjárta a Don-kanyart is. A háború végén amerikai fogságba került, innen hazatérve pedig lelkesen kapcsolódott be a szaléziak és a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületének (KIOE) munkájába. A történelem azonban ismét közbeszólt: a kiépülő kommunista diktatúra nem tűrte a munkásság körében a „konkurenciát”, így a KIOE-t mér 1946 nyarán felszámolták. Sándor István a szaléziak újpesti nevelőotthonában, a Clarisseumban folytatta munkáját, ám 1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták. Ő azonban illegalitásban is folytatta ifjúságnevelési és lelkipásztori hivatását.
A Clarisseum akkor…
…és ma.
A mindent behálózó titkosrendőrségi besúgóhálózat révén a hatóságok is tudomást szereztek tevékenységéről. Erre jóakarói is figyelmeztették, a rend pedig 1951 tavaszán megszervezte külföldre szöktetését. Hamis útlevelével a zsebében már a nyugati határ közelében járt, amikor úgy döntött: semmiképp sem hagyja el hazáját és tanítványait. Visszafordult, és ezzel lényegében már ekkor a vértanúságot választotta. Kiss István álnéven a Persil gyárban dolgozott, ahol még elismerést is kapott „népnevelő” munkájáért. Feletteseinek persze fogalma sem volt róla, hogy valójában messze nem a marxizmus-leninizmus szellemében foglalkozik a munkásfiatalokkal. Ám ez a kegyelmi állapot csak ideig-óráig tarthatott, ő maga is pontosan tudta: a kérdés csupán az, mikor csapnak le rá.
Sándor István
Ez a pillanat a következő esztendőben érkezett el. Ekkor „leplezték le”, hogy a Clarisseum néhány korábbi növendéke, akik ekkor az ÁVH állományában voltak, titokban tartják a kapcsolatot egykori nevelőjükkel. A fiatal ávósok ráadásul az úgynevezett „pártőrségben” szolgáltak, amely a rezsim legfontosabb vezetőit, többek közt Rákosi Mátyást, Farkas Mihályt, Gerő Ernőt, vagy Révai József személyes testőrségét alkották. Ide előszeretettel toboroztak árva gyerekeket, abban bízván, hogy ők egész életükben hálásak lesznek a nagy kiugrási lehetőségért, és semmilyen „reakciós” családi hatás alatt nem állhatnak. A kommunista janicsárképző gépezetébe azonban homokszem jutott azzal, hogy Sándor István tanítványai a rettegett kék parolis egyenruhában is ragaszkodtak egykori nevelőjükhöz. Ez pedig megbocsáthatatlan bűn volt a hatalom szemében.
A Párt janicsárjai nem barátkozhattak a “klerikális reakcióval” (ÁVH-sok eskütétele 1949-ben MTI Fotó/Magyar Fotó)
Sándort 1952. július 28-án tartóztatták le. A börtönben kegyetlenül megkínozták, de nem volt hajlandó senkire terhelő vallomást tenni. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy 15 további embert (kilenc ÁVH-st, öt katolikus papot és két civilt, köztük egy 15 éves gimnazista lányt) perbe fogjanak. Az ügyet október végén tárgyalta a hadbíróság. A mindössze egy éves gyorstalpalón „bíróvá” képzett Kovács István két nap alatt letárgyalta az ügyet, s kiszabta a büntetéseket:
- Zana Albert áv. őrmester I. r. 21 éves, kötél
- Ari László áv. őrmester II. r. 22 éves, kötél
- (később kegyelem, életfogytiglan)
- Farkas Ferenc áv. hadnagy III. r. 27 éves, kötél
- Sándor István szalézi pap IV. r. 39 éves, kötél
- Hegedűs Hajnalka gimn. tanuló V. r. 15 éves 8 év
- Pál Sándor áv. őrmester VI. r. 15 év
- Hosszú Béla áv. alhadnagy VII. r. 15 év
- Guzi Imre áv. alhadnagy VIII. r. 15 év
- Bodocs Pál áv. őrmester IX. r. 12 év
- Horváth István áv. őrmester X. r. 8 év
- Ruzsinszky József áv. őrm. XI. r. 22 éves, 8 év
- Pokorni János terv. technikus XII. r. 24 éves, 12 év
- Ádám László katolikus lelkész, tart. főnök XIII. r. 15 év
- Varga György Aladár katolikus lelkész XIV. r. 10 év
- Szitkei Károly katolikus lelkész XV. r. 10 év
- A 21 éves Dániel Tibor papnövendék ugyan papíron „csak” 5 évet kapott, ám nem sokkal később a börtönben agyonverték.
Sándor Istvánt 1953. június 8-án végezték ki. 1990-ben rehabilitálták, ám jeltelen sírba temetett holttestét csak 2019-ben találták meg. 2013 október 19-én boldoggá avatták. 2013. óta az „Újpest Gyermekeiért” díjat „Sándor István Újpest Gyermekeiért” díj néven osztják ki évről évre.
Sándor István boldoggá avatási szertartása a Bazilika előtt (Fotó: szaleziak.hu)