A gyermekorvosi rendelő csendjét a hegedű muzsikája töri meg. A zene gyógyít, ezért doktor. Bátorfi István gyermekorvos – amikor teheti – előveszi hegedűjét, és eljátssza kis betegeinek kedvenc nótáját. Az Újpest Egészségéért kitüntetés büszke tulajdonosánál arra keresem a választ, miként tud hetvenévesen is ilyen lendülettel dolgozni, élni. Nem tagadja a sport és a zene élteti.
– Amint hallja, nehezen beszélek, tizennégy évvel ezelőtt gégerákot diagnosztizáltak nálam. Sokan feladták volna, de engem nem olyan fából faragtak. A kezeléseket végig- szenvedtem, ehhez az erőt a sportból és a zenélésből merítettem. Annak idején testnevelő tanárnak készültem, aztán a sors úgy hozta, hogy orvos lett belőlem, de a mozgás a mai napig elengedhetetlen része az életemnek.
– A Bátorfi család hétköznapjaihoz szorosan kapcsolódott és kapcsolódik az asztalitenisz szeretete.
– Lányom, Csilla a legeredményesebb magyar pingpongozók közé tartozik, húsz évig a világ élvonalában jegyezték. Öt olimpián indult, ami, úgy gondolom, dicséretes teljesítmény. Zoltán, a fiam szintén a válogatottságig jutott. Büszke vagyok arra, hogy a teremtő megadta a lehetőséget arra, hogy az atlantai olimpiai játékokon, a helyszínen szurkolhattam mindkettőjüknek.
– Úgy hallom, a doktor úr sem tétlenkedik.
– Igen, a mai napig aktívan játszom. Koncz Gábor színművész barátommal például rendszeresen csatázunk, és nemcsak jót sportolunk, hanem jól is szórakozunk. És, azt sem akarom elhallgatni, hogy a Budapest I/A bajnokságban, a Postás SE színeiben ütöm a labdát, pedig már nem tartozom a fiatal játékosok közé.
– Árulja el, így hetven környékén, hogyan lehet valaki ilyen sugárzóan boldog, kiegyensúlyozott, jókedvű?
– Az öregedés elleni leghatásosabb vitamin a sportolás. Viszont a legnagyobb éltető erő a szeretet, és a biztos családi háttér. Nálunk ez megvolt és a mai napig meg is van. Persze mindez – ahogy mondani szokás – a feleségem nélkül nem jöhetett volna össze, aki Kovács Katalin Márta, a Károlyi-kórház röntgen főorvosa. Munkája mellett biztos kézzel és fantasztikus szívvel, szeretettel fogta össze a családot, teremtette meg a gyerekeknek a nyugodt légkört a tanuláshoz, a munkához és a sportoláshoz.
– Banális a kérdés. Miért fontos a sport, a mozgás?
– Már sokan elmondták előttem is, ha ép testben ép a lélek, akkor különösebb gondja nem lehet az embernek. Ráadásul a sport a legjobb nevelési eszköz. Sikereket, önbizalmat és emberi tartást ad, kitartásra, rendszerességre tanít, legyen a sportoló világklasszis vagy éppen amatőr.
– A gyerekei hogyan fogadták a papa „pingpongőrületét.”
– Beleszülettek. Mondhatnám – nevet – nem volt más választásuk. Imádtak edzésre járni, már gyerekkorukban céljaik voltak. Mert, azt ne felejtsük el, cél nélkül nem élhet senki. Ha nincs célod, csak vagy a nagy semmiben, lógsz vagy éppen sodor az ár valamerre. Nos, az én gyerekeimnek ma is vannak céljai: a lányom Németországban, Langweidben edző, a fiam pedig nyolc esztendő Spanyolország után a magyar ifi válogatottban a fiúk trénere. Naponta beszélgetünk, az internetnet köszönhetően, ma már nincsenek távolságok. Tudok róluk mindent, és aminek a legjobban örülök, még ma is kikérik a véleményemet. Még a pingpongról is.
– Miért a pingpong mellé tette le a voksát?
– A pingpong fantasztikus sport, hiszen bármilyen korban el tudja kezdeni az ember, nem kell hozzá különösebb felkészültség, és ami nagyon lényeges, minden szinten jó eredményeket érhetnek el vele a hobbi játékosok is. Bátran ajánlom az idősebb korosztálynak is. Sajnálom, hogy állami szinten nem használják ki ennek a nagyszerű sportágnak az előnyeit.
– Más sportot nem is próbált ki?
– Fociztam, állítólag nem is ügyetlenül terelgettem a labdát. A Vas-megyei ifi válogatottba is meghívtak.
– Ha már egy fiatalos hetvenessel beszélgetek, árulja el, milyen sportot ajánl a pingpongon kívül az idősebb generációnak?
– Idős korban az asztalitenisz mellett kiváló az úszás is, esetleg a kocogás vagy éppen az egyre népszerűbb nordic walking. De, ne felejtsük el, a fizikai állapotunk mellett ugyanolyan fontos a szellem karbantartása is. Például kedvenc versünket elszavalva folyamatosan tréningezhetjük agyunkat.
– Doktor úr. A rendelő falán egy idézetet olvastam. Így szól: „ Amit nem végeztél el, azt nem tudod bepótolni.” Mondhatjuk, ez az ön mottója a szürke hétköznapokra?
– Igen.
Gergely Gábor