Október 23-án lesz hatvan esztendeje, hogy a szüleim házasságot kötöttek. A kerek évforduló késztetett arra, hogy élettörténetüket megosszam önökkel.
Édesapám, László 1930-ban, édesanyám, Sári 1933-ban született. Az ötvenes évek elején ismerték meg egymást. Mindketten néptáncosok voltak, és a Magyar Állami Népi Együttes elődjénél táncoltak. Apukám rákospalotai, anyukám újpesti lakos volt, házasságkötésük után, ami 1953. október 23-ára esett, Újpestre költöztek, anyai nagyszüleim házába.
A hatvanas évek elején kezdtek saját kezűleg, saját erőből, szülői segítséggel a házépítéshez a Nádor utcában. (Ma is ott lakunk.) Anyai nagyapám kora híres újpesti mesterembere volt, a Miskolczi bácsi, akiről Biró Endre Újpest című könyvében említést is tesz. Majd dolgos évek következtek, jóban-rosszban.
A hétvégeket legtöbbször a dömsödi horgásztanyán töltöttük, amelyet később apukám kellemes házzá alakított át. Apukám a Magyar Államvasutaktól főmérnökként, anyukám az akkori Újpesti Ruházati Szövetkezettől ment nyugdíjba. (Ott dolgozott a nagymamám is.) Édesanyám a mai napig füvet nyír, gyönyörű kertjét ápolja, múzeumokba jár, és újabb és újabb budapesti csodákat fedez fel.
Apukám nagyon sokáig a vasútmodelljeivel szorgoskodott, hatalmas, élethű terepasztalt épített fel. Manapság egy régi komputeren kártyacsatákat vív.
Békésen éldegélnek, apukám főz, a legfinomabb rizses húst ő tudja elkészíteni. Anyukám a krumplisalátában verhetetlen.
Őszintén remélem, hogy még pár évet kapunk a sorstól, hogy együtt legyünk. Én, az öcsém, három unokájuk, a sógornőm nevében szeretném megköszönni nekik, hogy vannak, hogy a legjobbak.
Mercz Judit