Advent időszakába léptünk, amit a várakozás időszakaként is szokás említeni. Az első meggyújtott gyertya, és a karácsonyi vásár is jelzi „kívül” ezt az időszakot. Vajon miből töltekezhet a lélek napjainkban karácsonyig? Az újpesti történelmi egyházak képviselői erről írnak. Ezúttal Solymár Péter evangélikus lelkész ünnepi gondolatait olvashatják.
Az utcákon járva, áruházakba lépve gyakran látunk rohanó, siető embereket. Az ember technikai és információs fejlődése elméletileg rengeteg időt spórol meg szabadságunkra, mégis érzetünkben az van, hogy semmire sem marad időnk.
Az idő fogságában a rohanó idő és a felesleges idő versenyt fut egymással. Egy ádventi énekünk a beteljesült idő mottójával szólítja meg a készülődés időszakában az embert. A képet az ének szép hasonlatokkal még tovább illusztrálja: megnyílt ég, kivirult föld, fényes nap, szép csillag. Ezek a hasonlatok nekünk üzennek Isten munkálkodásának csodáiról. Ádvent világossága azért lehetséges, mert Isten hatalma körbevesz bennünket, időtlensége fizikai valósággá válik! A láthatatlan erő csodája a megnyílt ég jelével bátorít a bizalom elfogadására. A látható világ megújulása körülöttünk és bennünk zajlik, mint ahogy megelevenedik a föld, csak sokszor a rohanás vaksága elhomályosítja látásunkat. Ha van bátorságunk az isteni hatalomra hagyatkozni, akkor az élet áldása táplál bennünket és láthatóvá, tapasztalhatóvá válik a beteljesült idő világossága. Az ádventi várakozás nem türelemjáték, de sokszor tanít bennünket a kitartó szeretetre.
A karácsonyi előkészület nem vásárlási hajsza, de benne találjuk meg az örömteli találkozások és meglepetések élményét. Egy közös mézeskalács-díszítés, egy közösségi találkozás magában hordozhatja az előkészület boldogságát. Az ádventi koszorú nem dekorációs kellék, de a gyertya világossága köré gyülekező testvérek felismerhetik a közös készülődés áldott lelkesedését. Mindezekkel tegyük szebbé és boldogabbá a beteljesült idő méltóságát, hogy az eljövendő isteni kegyelem valódi ünnep lehessen.
Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő,
Beteljesült már az idő.
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád.
Megnyílt az ég harmatozva,
Megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői, nyíljatok szét,
Hozva Jákób fejedelmét!
Föld, virulj ki, hadd fakadjon
Viruló zöld völgyönhalmon!
Nyílj ki, földnek szép Virága*,
Dávid háza nagy Királya!
Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag*,
Téged vágyunk mi látni csak.
Kelj fel, Napunk, fényességed űzze el a sötétséget!
EVANGÉLIKUS ÉNEKESKÖNYV 149. ÉNEK
SOLYMÁR PÉTER
evangélikus lelkész