Bővült a magyar örökség kincstára: a déli harangszó és a csárdás is a nemzeti büszkeségek között

, ,
  •  
  •  
  •  

A Hungarikum Bizottság nemrégiben két új elemmel gazdagította a Hungarikumok Gyűjteményét: a déli harangszóval és a csárdás tánccal. Ezek az értékek nemcsak a magyar kultúra, hanem az európai történelmi és művészeti örökség szempontjából is jelentősek.

A déli harangszó – egy évszázadokon átívelő hagyomány

A déli harangszó története 1456-ig nyúlik vissza, amikor III. Callixtus pápa elrendelte, hogy a keresztény világ minden templomában délben harangozzanak a nándorfehérvári diadal emlékére. A török elleni győzelem egyik legnagyobb szimbóluma lett, amely azóta is fennmaradt, és a világ számos országában ismerik és gyakorolják. Magyarországon különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen nemcsak egyházi, hanem nemzeti identitásunk részévé is vált.

A csárdás – a magyar néptánc egyik legismertebb formája

A csárdás a 18. században alakult ki, és azóta a magyar népi kultúra egyik legismertebb tánca lett. Jellemzője a lassú és gyors részek dinamikus váltakozása, valamint a szenvedélyes előadásmód. Ez a tánc nemcsak a magyar néplélek kifejeződése, hanem világszerte elismert és kedvelt műfaj is.

A csárdás számos művészeti alkotásban megjelenik, legyen szó zeneművekről vagy filmekről, sőt, még a sportban is találkozhatunk vele. Az egyik legismertebb csárdás a világhírű Monti Csárdás, amelyet sokan a magyar kultúra egyik meghatározó dallamaként ismernek. A csárdás elválaszthatatlan a csárdák világától, amelyek egykor a magyar vidéki vendéglátás központjai voltak. A Megyeri Csárda a mai napig őrzi ezt a hagyományt, ahol a látogatók nemcsak kiváló magyar ételeket kóstolhatnak meg, hanem autentikus néptáncbemutatók révén is megismerhetik a csárdás történetét és szépségét.

Hungarikumnak lenni azt jelenti, hogy egy adott érték kiemelkedő és egyedi a magyar nemzeti örökségben. A hungarikumok hozzájárulnak Magyarország kulturális turizmusához és nemzetközi megítéléséhez. A most bejegyzett két új hungarikum tovább gazdagítja azt az értéktárat, amelyben olyan elemek is szerepelnek, mint a karcagi birkapörkölt, a tokaji aszú vagy a matyó hímzés.

Ezeknek az értékeknek a védelme és népszerűsítése fontos szerepet játszik abban, hogy megőrizzük és továbbadjuk kulturális kincseinket a jövő generációinak.