Hajlandó lennél megmutatni mindent a mobiltelefonodon a barátaidnak? Goda Krisztina új filmje izgalmas kérdéseket feszeget.
Szilveszter éjjelén játszódik a történet, egy baráti társaság közös vacsorával tervezi elbúcsúztatni az óévet. A társalgás a bizalom kérdésére terelődik, Aliz, a házigazda felveti, hogy ha valóban nincsenek egymás előtt titkaik, akkor tegyék ki a mobiljaikat az asztalra, és az este folyamán beérkező hívásokat, üzeneteket fogadják a többiek előtt. Az ötletért nem mindenki rajong, de senki nem meri elvetni, mert azzal beismerné, hogy van valami rejtegetni való szennyese. Az ártatlanul induló játék természetesen elfajul, és kiderül, hogy senki nem olyan őszinte, mint amilyennek mutatni akarja magát.
Goda Krisztina filmje (Csak szex és más semmi, Szabadság, Szerelem) szinte betűről betűre követi az eredetit, még a szereplők is ugyanazok a nőcsábász fotóstól a veszekedő házaspáron át az elvált házigazdáig. Az előzetes és a plakát ugyan vígjátékot ígér, de az olasz eredetihez hasonlóan a BUÉK is vérbeli dramedy, vagyis egyszerre dráma és komédia. A színészgárda, élen Mészáros Bélával, Szávai Viktóriával, Elek Ferenccel és Lengyel Tamással is hozza azt a szintet, amit az olasz kollégák, sőt még talán túl is szárnyalják őket.
Tanulságos lehet a feldolgozás annak is, aki látta a Teljesen idegeneket, de igazán az fog jól szórakozni, aki még nem ismeri a csavarokat, hiszen ezekre épül a film. És persze felteszi ugyanazokat a komoly és aktuális kérdéseket is, mint az olasz eredeti. Tényleg annyira ismerjük a szeretteinket, mint amennyire hisszük? Nekünk is vannak hasonló titkaink? És talán a legfontosabb dilemma mind közül: akkor járunk jobban, ha kitudódnak, vagy egészségesebb, ha rejtve maradnak?
BS