A legutóbbi testületi ülésen olyan határozat alkottak meg és fogadtak el – 24 igen szavazattal –, mely szerint a fővárosi képviselők, akik egyben tagjai az újpesti képviselő-testületnek is, nem támogathatnak semmi olyan javaslatot a Fővárosi Közgyűlésben, illetve annak szakbizottságában, amely a Károlyi Sándor Kórház és Rendelőintézet megszüntetését vagy ellehetetlenítését vonhatja maga után. Vajon mi indokolta ezt a megfogalmazásában cseppet sem mindennapi önkormányzati határozatot?
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-style-parent:””;
font-size:11.0pt;”Calibri”,”sans-serif”;
mso-fareast-“Times New Roman”;
mso-bidi-“Times New Roman”;}
Július 11-ei lapszámunkban arról tudósítottunk, hogy a járóbeteg-szakellátás jövőjéről megállapodás körvonalazódik. De Újpest polgármestere szerint is jó esély van a rendezésre? Dr. Derce Tamás polgármestert e kérdésekkel kerestük fel.
– Július elején arról írtunk, hogy az újpesti gyermek- és felnőtt szakrendelők ügyének rendezésében a fővárosi és az újpesti önkormányzat ugyanazt akarja. Történt valami azóta, amely ellentmond ennek?
– Valóban úgy láttuk, jó esély van a rendezésre. Több éve tartó, hol fellángoló, hol hamvadó tárgyalások, heves viták és kölcsönös kompromisszumok nyomán jutottunk arra az egyezségre, hogy a jelenleg is fővárosi tulajdonban, és a Károlyi Sándor Kórház és Rendelőintézet kezelésében lévő, újpesti járóbeteg-ellátást szolgáló egészségügyi intézmények elkerülik a privatizációt: továbbra is fővárosi tulajdonban maradnak. Ezt a variációt támogatja Újpest önkormányzata. Ugyanakkor az azóta eltelt hetekben nem történt semmi, ami a megállapodás mielőbbi aláírását szolgálná – sőt, ismét megkongatták a vészharangot a Károlyi Kórház felett.
– A körvonalazódó megállapodás a gyermek- és a felnőtt szakrendelőt érintené. Nem csak tulajdonosi szempontból…
– Igen. Bár számunkra az is lényeges volt, hogy ne kerüljön sor a rendelők privatizációjára. Ne pusztán gazdaságossági szempontok alapján karcsúsítsák, ha éppen az erre vállalkozónak ez az érdeke, az egészségügyi ellátást. A június végi megállapodás tehát azt rögzítette, hogy a szakrendelők maradnak a fővárosi önkormányzat tulajdonában. Végre kimenekíthető a Jókai utcai épületben működő gyermek-szakrendelő, amelyet a Görgey úti felnőtt szakrendelő, vagyis az SZTK épületében helyeznének el. Ide költöztetné a főváros a tüdőgondozót is. Természetesen, hogy a három egység zavartalanul és korszerű körülmények között férjen el egy fedél alatt, szükséges az SZTK épületének felújítása és néminemű átalakítása is. Ehhez pénz kell, nem is kevés. Ezt az egykori szülőotthon és a Jókai utcai gyermekrendelő épületének eladásából fedeznénk. Ebben is egyetértettünk.
– Történt is, meg nem is néhány dolog. Leginkább időhúzásnak és lebegtetésnek nevezném azt, ami az érdemi munka helyett zajlik a fővárosnál. Amikor a rendelők ügyében határoztunk, tudtuk: a két, véleményem szerint jól eladható ingatlan jól értékesítése sem megy máról holnapra, az SZTK épületének átalakítását pedig mielőbb meg kell kezdeni. Ezért kértük, hogy a fővárosi önkormányzat a felújításra fordítandó pénzösszeget, a költségvetési rendelete módosításával, emelje be a 2008. évi költségvetésébe. Vagyis a módosítással előfinanszírozásra tettünk javaslatot.
– A főváros éves költségvetésének egy százalékát sem teszi ki. Ebből is látszik, hogy nem ez a valódi probléma. Olyan híreink vannak, hogy már nem csak az előfinanszírozás a kérdéses, hanem ennél sokkalta nagyobb horderejű ügyrő is szó van. Maga a Károlyi Sándor Kórház léte kérdőjeleződött meg, már ki tudja, hányadszor… Az eredetinél nagyobb baj van. Ezt kell most orvosolni.
– Vagyis már nem csak a járóbeteg-szakellátás, hanem annak működtetője, a kórház léte is kérdéses ?
– Mindenestre erősen veszélyben van. Néhány nappal ezelőtt született egy fővárosi döntés arról, hogy a kórház 400 millió forintos adósságára 285 millió forintos kölcsönt folyósítanak. Ezt 2010-től kell visszafizetniük – és egyúttal pénzügyi konszolidációt szolgáló tervet is be kell nyújtaniuk. Érdekesnek érzem: ha a kórháznak negyvennel több ágyat engedélyeztek volna, már nullszaldón lennénk. De ha ez sem lenne elég: a Nyár utcai kórházépületben az orvosok több hónapon át a Honvéd Kórház helyett láttak el sebészeti feladatokat. Ez 300 millió forint körüli költséggel járt – de még mindig nem történt meg az elszámolás. Így annak vagyunk tanúi, hogy ha végleges bezárásra nem is kerül majd sor, ellátandó feladataiban, funkcióban karcsúsodik az ellátás.
– Lehet-e egy kalap alá venni az újpesti helyzetet az országosan tapasztalható ellentmondásokkal?
– Látunk azonos, vagy legalábbis hasonló jelenségre utaló jeleket. De ennél többről van szó. Az összes újpesti szakrendelő és a kórház 200 ezer újpesti és rákospalotai felnőtt és kisgyermek ellátását végzi. Ez itt az ország második legnagyobb közössége – még Debrecenénél is nagyobb a létszám. Valamennyiünk érdeke, hogy a szakmai és politikai döntések a sokat hangoztatott európai uniós normák felé törjenek utat – ne pedig az elsorvasztás felé. Épp az elmúlt hét végén megtartott városnapi rendezvénysorozat emlékeztetett dicső múltunkra és azokra az elődeinkre, akik önzetlenül, vagy hivatásuktól vezéreltetve dolgoztak az itt élőkért, történetesen gyógyításukért. Nagyszüleink, dédszüleink olyan örökséget hagytak ránk, amelyet ma is becsülni, óvni kellene. Újpest 1905-ben még csak falu volt, amikor már megnyílt a Károlyi Kórház. 1927-ben létesült a szülőotthon, a harmincas években a Baross utcai járványkórház, majd nem sokkal később az Árpád kórházbeli gyermekkórház. De 2005 óta az ellátórendszer tudatos szűkítése zajlik. Elindult az a folyamat, amelynek során először a szülőotthon szűnt meg, majd a gyermek-szakrendelő bezárásáról született fővárosi döntés. Utóbbit ugyan nem hajtották végre, de változás történt a gyermekek ellátásában. Ma már nem a Madarász Kórház épületében, hanem a Heim Pál Kórházban végzik azokat a műtéteket, amelyekre korábban a szomszédos Angyalföldön került sor. Újpesten bezárt a Baross utcai urológia, lassan eltűnőben a belgyógyászat. Ezek a lépések nekem nem a jó gazda gondosságáról nyújtanak képet. A sorba persze beleillik a gyógyfürdő bezárása is, amely szintén a főváros tulajdonában volt. Nem áldoztak a felújítására, inkább bezárták. Az egy évvel ezelőtt bezárt szülőotthon épülete a pusztulást mutatja. Ez lenne a megoldás?
– Mit tehet a képviselő-testület, a városvezetés, hogy a nyár eleji megállapodás érvényre jusson? Hogy sor kerülhessék a szakrendelők egy épületbe terelésére, a kórház segítésére?
– A legutóbbi testületi ülésünkön elfogadott határozatunkban megerősítettük: egyetértünk a fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottságának május 22-én, az újpesti járóbeteg-szakellátás rendezésére született határozatával, a koncepcióval és a javasolt intézkedésekkel. Megerősítettük azon határozatunkat is, amely a fővárosi önkormányzat költségvetésének módosítását célozta. E határozatban mondtuk ki azt is, hogy az újpesti képviselő-testületnek az a három képviselője, aki egyúttal a fővárosi önkormányzat tagja is, csak akkor szavazhatja meg a főváros 2009. évi költségvetését, ha abban benne foglaltatik az újpesti szakrendelők koncepciójának végrehajtásához szükséges pénzügyi fedezet is. Továbbá nem támogathatnak olyan javaslatot sem, amely a Károlyi Sándor Kórház és Rendelőintézet ellehetetlenítését vonhatja maga után. A testület arra kért fel, hogy polgármesterként szorgalmazzam a szakellátásban érdekelt szomszédos Rákospalota önkormányzatánál, hogy ezeket a határozatokat a XV. kerületi képviselő-testület is alkossa meg.
– Nem mindennapos eset, hogy a testület a képviselőket határozatban kötelezi arra, miként szavazzanak…
– A fővárosi Fidesz-Mpsz, az MDF és az MSZP frakciókban is dolgozó három újpesti képviselőtársunknak ez nem jelentett gondot. Újpest érdeke régóta az, hogy rendeződjék a járóbeteg-szakellátás helyzete. Kétszázezer ember ne maradhasson kórházi ellátás nélkül.