Jellegzetes egyenruhájukban rendszeresen vesznek részt ünnepségeken az újpesti 1918-as számú Xántus János Cserkészcsapat tagjai, ahol ízelítőt adnak abból, mi is a cserkészet lényege, mi az, amit egy fiatalnak a közösségük adni tud. Hogy mitől sikeres ma egy 1907-ben indult mozgalom, arról Záhonyi Lajost, a csapat parancsnokát kérdeztük.
– Mi az, amit ma tud adni a cserkészmozgalom a fiataloknak?
– Ez egy önszerveződő ifjúsági nevelő mozgalom. A cserkészek adott értékek mellett mozognak, melyet már a köszöntésükkel is kifejeznek. Ballal fognak kezet (mert az a kezük áll közelebb a szívükhöz), miközben a jobb kezükkel úgy tisztelegnek, hogy a hüvelykujjuk begye ráfog a kisujj hegyére. A jobb kezük három kinyújtott ujja az Isten, Haza, Embertárs hármas szimbóluma, a hüvelykujj és a kisujj pedig azt jelképezi, hogy a nagyobb védi a kisebbet. A cserkészet egész morális tartalma, ideológiája erre a jelképre fűzhető fel. Azt jelenti, hogy a cserkészetben megtalálható a hit, az, hogy próbáljuk a hit felé terelni és azon keresztül önmaguk megvalósítására segíteni azokat a fiatalokat, felnőtteket, akik ebben a mozgalomban benne vannak. A hit a cserkészeknél lehet hindu, muzulmán, keresztény, izraelita, vagy egyéb vallású. Egy ifjúsági találkozón (amit Jamboree-nek nevezünk) rengeteg náció, különböző vallású háttérrel rendelkező fiatal vesz részt, és ilyenkor mindenkinek lehetősége van megélnie a maga hitét. Vannak imasátrak, szertartássátrak. Fontos szerepe van az egyenruhánknak, mert az is az üzenete, hogy ha ezt felöltjük, akkor eggyé válunk a mozgalomban a világ összes cserkészével. Nekünk a legfontosabb a közösség. Aki ide belép, az egyből megérzi, hogy nincs egyedül, tud segítséget kérni és adni, példát mutatni, amiből az ő személyisége is fejlődik. Azon fiatalok számára, akik nem találják a helyüket, a cserkészet kifejezetten egy nagyon jó alternatíva, mert kapaszkodókat, értéket, tudást ad.
– 1990-ben ismerkedtem meg későbbi cserkészparancsnokommal, Szakos Ferenccel, aki az Ifjúsági Házban tartott foglalkozásokat. Az akkori csapat 1991-ben indult, én egy évvel később csatlakoztam hozzájuk. Amikor Feri bá’ visszavonult a csapatvezetéstől, akkor páran összefogtunk, mert azt gondoltuk, hogy ez egy értéket adó közösség, amelyet érdemes folytatni. 2008-ban alapítottuk meg a jelenlegi Xantus csapatot, folyamatosan toboroztunk új tagokat, és 2009-ben megrendeztük az első táborunkat is. Újpesten régen nagyon pezsgő cserkészélet folyt. Volt egy 33-as Gróf Széchenyi István Cserkészcsapat, az elsőként alakult Sirály, saját csapata volt az evangélikus, a református közösségnek, és itt volt Budapest talán legnagyobb izraelita cserkészcsapata is, de minden gyárnak, a Ganznak is volt sajátja egészen a második világháború utánig, amikor betiltották a mozgalmat. Az ő hagyományaikat gyűjtöttük össze és ezekre építettük fel a Xántust úgy, hogy megkerestük az összes újpesti felekezetet, és jeleztük nekik, hogy tagokat toborzunk.
– Mekkora a csapat létszáma?
– Klasszikus felállású, harmincegynéhány fővel működünk. Az alapító meghatározása szerint a 4 őrsből és őrsönként 8 főből álló csapat az ideális, ami még átlátható, kezelhető. Táborokban voltunk már sokkal többen is más csapatokkal kooperálva, mert nekünk nagyon jó a hátterünk: a technikai eszközök, sátrak, bútorzatok, az étkeztetés. Az egykori polgárvédelmi légópincét sikerült pályázat útján megszerezni a Petőfi utca 8-ban, és azóta is fenntartani. Újpest Önkormányzatától ezen kívül is nagyon komoly segítséget kapunk, például a táborok lebonyolításához. Ezt a bunkert kifestettük, kidekoráltuk, adományokból bebútoroztuk, bevezettük a meleg vizet, így arra is alkalmas lett, hogy időnként a szórványból érkező cserkésztársainkat is fogadni tudjuk. Nemrég Szlovéniából, illetve Franciaországból voltak vendégeink. A kiscserkészeink így megtapasztalják a nagy közösség erejét, hogy jó jót tenni, amit vissza is kapunk, mert egy ilyen találkozás után minket is szeretettel hívnak magukhoz.
– Sokszor elgondolkodom én is, hogy miért jó ez, miért csináljuk? Egyszerűen olyan élményeket, olyan feltöltődést kapunk, amit máshol nem. A legidősebb vagyok a csapatban, családos vagyok, de ott, a fiatalok között elereszti magát az ember. Olyan arcát is meg tudja mutatni, amit a munkában, hivatalos helyeken nem. Szakos Feri bácsi mondta, hogy egy cserkészcsapat úgy épül fel, hogy mindenkinek van feladata, és azt teszi hozzá, amit tud. Valaki az énekben jó, valaki főzni tud, valaki szervezni, szóval mindenkinek van dolga. Nekem a koromnál fogva az jutott, hogy képviseljem a csapatot a hivatalos helyeken, összefogjam, szervezzem a dolgokat, felelősséget vállaljak a klubért, a táborokért, a fiatalokért. Persze nem vagyok egyedül, mellettem vannak a 16-17 éves őrsvezető fiúk és lányok. Egy táborban azért nem az van, hogy 30 rosszcsont gyerek céltalanul rohangál, hanem mindenki tudja, hogy mi a dolga. A mai világban a céltalanság üzenete van folyamatosan, és mindenki valamilyen eszközhöz nyúl, hogy segítséget kapjon. Ha leáll a GPS, lemerül a telefon, akkor eltévedünk a városban, magunkra maradunk. Mi azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy ha van egy probléma, akkor lépjünk, oldjuk meg, így egyfajta talpraesettséget adunk nekik
– Nagyon izgalmas tematikus táboraitok vannak. Volt már westerntábor, kalóztábor. Milyen volt az idei?
– Igyekszünk mindig erdős területeken felverni a sátrainkat, ahol „nomád”, de megfelelő higiéniai körülmények között, az ÁNTSZ által engedélyezett módon tölthetünk el egy-egy hetet. Ezt komoly logisztikai előkészítés előzi meg, illetve egyeztetés a helyi önkormányzatokkal, erdészetekkel. Van egy öreg teherautó, amit kölcsön szoktunk kapni, azt csurig rakjuk az eszközökkel, és ledöcögünk vele a helyszínre. Az idősebbek 2-3 nappal előbb lemennek, hogy előkészítsék a terepet, a gyerekek pedig vagy egyéni, vagy szervezett csoportos utazással érkeznek. Minden tábornak van egy „keretmeséje”, ami remek lehetőséget ad arra, hogy a cserkész tudásanyagot, értékeket, hitbeli mondanivalókat ebben átadjuk. Minden évben van egy akadálypálya, amelyet nagyon szeretnek a gyerekek, meg egy éjszakai meghitt, lelki ösvény is, és a cserkészek elengedhetetlen játéka a méta, amely a baseballhoz hasonló. Szervezünk közös játékokat, focimeccset a helyi fiatalokkal is, azok is nagyon sikeresek. Meg szoktuk hívni vendéglátóinkat egy tábortűzhöz is, ezekből a találkozásokból komoly barátságok születtek már. Az idei táborunk témája egy népszerű Piedone-film, a „Kincs, ami nincs” címét viselte. Veszprém fölött, a Bakonyban, Eplény mellett tartottuk. Mint minden évben, most is készített kisfilmet a táborról Palkó Dani „Medve”, a csapat médiafelelőse. Ha valaki szeretné megnézni, esetleg csatlakozni szeretne hozzánk, ezeket közösségi oldalainkon megtalálhatja.
A cserkészet vagy cserkészmozgalom (angolul: Scouting) egy önkéntes, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint felekezettől függetlenül. Alapelveit és nevelési módszereit alapítója, Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell határozta meg 1907-ben. A cserkészet alapvető célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében, mind egyénként, mind felelős állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként.