Luca napja, december 13-a az év legérdekesebb, legboszorkányosabb napja. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja, vagyis a világosság születésének kezdete. Ezért fűződik hozzá sok furcsa szokás, varázslás és népi babona.
Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag családból származó keresztény lány fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. Egyes legendák szerint, amikor máglyára vetették, a lángok kialudtak, más legendák szerint megvakította magát, mert egy pogány kérő szépnek találta a szemeit. Ám a Szűzanyától még szebb szemeket kapott! Ezért lett Szent Lúcia a vakok, szembetegséggel küzdők védőszentje.
A magyar néphitben Luca sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak. Ehhez a boszorkányos naphoz furcsa szokások, népi babonák fűződtek: dologtiltó nap volt, de alkalmas volt időjóslásra vagy éppen szerelemvarázslásra is!
Talán a legismertebb Luca-napi hagyomány a Luca-szék készítése, mely december 13-án kezdődött és egészen december 24-ig tartott. Innen ered az a népi mondás is: „Lassan készül, mint a Luca széke”. A szék arra szolgált, hogy tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ugyanis, ha magával vitte a karácsonyi éjféli misére, és ott ráállt, nyomban felismerte a boszorkányokat. Szerelemmel varázslás is fűződött ehhez a naphoz. Luca-napjára a lányok 12 gombócot főztek, amelyekbe egy-egy férfi nevét rejtették. A gombócokat ezután forró vízbe tették, és amelyik gombóc először úszott a felszínre, a hagyomány szerint az tartalmazta jövendőbelijük nevét.
Úgy tartották, hogy ez az a nap, amikor jobb, ha a lányok és asszonyok nem csinálnak semmit, persze a gombócfőzésen kívül, mert a szabadon garázdálkodó ártó szellemek úgyis mindent elrontanak. Nem volt szabad fonni, szőni, mert azt hitték, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető fejébe.
Luca-napján a fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, “kotyoltak”, rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Ha ajándékot kaptak, akkor jó termést és bőséges állatszaporulatot ígértek.
Luca-napkor a kemence közelében csíráztatott búzából a következő év termésére következtettek, valamint a karácsonyra kicsírázott búzával a templomokat vagy a karácsonyi asztalt díszítették. A templomokba vitt, szép zöld búza az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Szokás volt az is, hogy december 13-tól 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan lesz a második hónap, és így tovább. Ezt nevezték Luca-kalendáriumnak.
BK