Nemcsak érdekes, de nagyon tanulságos is beszélgetni azokkal az emberekkel, akik eredményes, lezárt pályát tudhatnak maguk mögött, akik egy egyszerű hasonlattal élve, már elolvasták azt a regényt vagy megmászták azt a hegyet, aminek mi még csak a közepén járunk. Miért? Mert ők már látják és tudják, amit mi még nem: hol kell buktatókra számítani, ki a jó szereplő, egy-egy döntésnek milyen következményei lesznek, és milyen csapatra, felszerelésre lesz szükségünk ahhoz, hogy épségben célba érjünk. A 70. születésnapját ünneplő Derce Tamás 1990-től 2010-ig volt Újpest polgármestere. Húsz év, öt ciklus, rengeteg fordulat, tanulság és tapasztalat.
Valóban elég nagy a zűrzavar, lassan úgy tűnik, mintha önmagában a függetlenség nem pusztán tény, hanem valamiféle erény lenne vagy a minőség garanciája. Az ember úgy lett kitalálva, hogy a céljai eléréséhez szüksége van a többiekre, tudásukra, tapasztalataikra, támogatásukra, segítségükre. Én annak idején azért léptem be az SZDSZ-be, mert azt gondoltam, hogy nagyjából hasonlóan vélekedünk a világról, de amikor az ember azt tapasztalja, hogy már nincs közös norma, már senki sem tartja be a lefektetett szabályokat, és a te érdekeidet, céljaidat senki sem veszi figyelembe, akkor új szövetségeseket keres. Ahhoz, hogy a polgármesteri feladataimat ellássam, nem volt szükségem pártra, de támogatókra igen, mert egymagában senki sem megy semmire.
Politikai közösség nélkül hogyan lehetett szövetségeseket állítani a tervek, célok mellé?
Nehezen. Talán ez az egyik legnagyobb hátránya a függetlenségnek, hogy támogatók nélkül az érdekeinket sokkal nehezebben tudjuk érvényesíteni, sokkal nehezebb átverekedni magunkat egy-egy akadályon. De hál’ isten, semmi sem fekete vagy fehér, mindenhol meg lehet találni azokat az embereket, akikkel közös érdekek mentén együtt lehet dolgozni.
Lassan harminc éve annak, hogy a magyar emberek először választották meg szabadon nemcsak az országos, de a helyi vezetőiket is.
Az 1990-es rendszerváltás tulajdonképpen egy kiigazítás volt. A szocializmus kiigazítása, egy óvatos menetelés a polgári társadalom felé. Az igazi rendszerváltás szerintem 2010-ben történt. Ekkor ugyanis alapvetően változott meg a közigazgatás, az államszervezet felépítése. És aki ezt nem veszi észre, az nem itt él. 2010 előtt mindig igazodtunk valahova. Újpestért, az újpesti emberekért húsz éven keresztül gyakoroltam az együttműködést annak érdekében, hogy a legjobbat hozzam ki a dolgokból. Bizton állíthatom, hogy az igazodás, önmagunk feladása nem egyenlő a kooperálással, mert az mindegyik fél számára előnyökkel jár. Harminc év hosszú idő, de az eszmék ugyanazok, a vágyak ugyanazok, a célok ugyanazok, minden ugyanaz. Nekünk olyannak kell lennünk, mint Münchhausen bárónak, hogy saját magunkat kihúzzuk a hajunknál fogva a drekkből (mocsokból). Nekünk magunknak kell változtatni először a saját hozzáállásunkon, majd a dolgokon.
Nem tudom, hogy egy ilyen mutatvány működhet-e a valóságban is.
Szerintem igen, erre a legjobb példa 1867. Magunk vívtuk ki magunknak a kiegyezést. És utána jött a magyar történelemben egy olyan fellendülési korszak, ami példanélküli. Azt, hogy Budapestet ennyire szeretik és ennyire tetszik a világnak, azt az 1867-es nemzedéknek köszönhetjük. 1867 előtt nem azért voltunk szegények, mert például a mezőgazdaságunk rossz volt, hanem mert nem voltak utak. Ahhoz, hogy a búzádat eladd, ahhoz út kell, de nekünk csak olyan útjaink voltak, hogy ha leesett az eső, akkor a kocsik tengelyig merültek a sárba. Így lehetett akármilyen jó termésed, nem tudtad eladni. Ezért volt az egyetlen jelentős exportcikkünk a szürkemarha, mert az elment a saját lábán. Az 1867-es kiegyezéssel jött egy olyan fejlődés, aminek az utóhatásait még a mai napig élvezzük. Újpest is tipikusan a kiegyezés terméke. Megnyílt az ipar és a kereskedelem előtt a lehetőség, ami azt jelentette, hogy rengeteg határon túli jött. Akkoriban épültek az utcáink, a középületek, és a város négy kórházat is képes volt építeni és fenntartani. Most, 2010 után megint jöhet egy ilyen időszak. De csak akkor, ha tudjuk, hogy kire számíthatunk.
A kampányidőszak nemigen segíti a tisztánlátást, a sok információ, a kampányfogásként eladott csúsztatások, hazugságok eléggé összezavarják az embert.
Én mindig azt mondom, hogy tessék körbenézni. Újpesten egy újságoldal is kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk azokat a dolgokat, amik szebbé, gazdagabbá, kényelmesebbé tették az itt lakók életét: az új piac, a Tarzan™ Park, a káposztásmegyeri park helyrehozatala, a háziorvosi rendelők felújítása, a Görgey utca felújítása, a nyugdíjasok pihenő parkja. Látszik, hogy a vezetésnek volt elképzelése, megvolt az akarata és megvolt a tehetsége is ahhoz, hogy még szerethetőbbé tegye a várost.
Említette, milyen nehéz volt a támogató szavazatok megszerzése független polgármesterként. Wintermantel Zsolt nem függetlenként indul, mégis könnyen kerülhet az önéhez hasonló helyzetbe.
Nem jó a városnak, ha a polgármesternek nincs többsége. Én az öt ciklusomból hármat kisebbségben töltöttem. Nem volt egyszerű a testületben többséget szerezni, rengeteg energiát elvitt tőlem. Örök harcban álltunk, mert sok képviselő nem Újpest, hanem a pártja érdekeit nézte. A meggyőzés rengeteg időt elvett, ami miatt számtalan hasznos ügy mellett mentünk el. Ha igazából szeretjük Újpestet, és igazából azt akarjuk, hogy Újpest a saját érdekeit érvényesítse, akkor nem elég, ha megválasztjuk Wintermantel Zsoltot, hanem olyan csapatot is kell mellé választani, amelyik ebben az ő segítségére van. A polgármesternek ne az eredmény kiigazításával, a szavazatok megszerzésével kelljen időt és energiát töltenie, hanem Újpestért tudjon dolgozni.
Húsz év tapasztalatával a háta mögött úgy ismeri az újpesti embereket, mint tenyerét. Ki és mivel nyerheti el a tetszésüket?
Nem látok senkit, aki a jelenlegi polgármesterrel szemben labdába rúghat. Sokéves szakmai tapasztalat nélkül nem érdemes próbálkozni, csak bukás lehet a vége. Életveszélyes egy százezres közösség élére olyat választani, akinek soha semmi köze nem volt ehhez a szakmához. Én sem előzmény nélkül lettem polgármester. Nekem előtte komoly önkormányzati, igazgatási tapasztalataim voltak. Az egyetem után a közigazgatásban dolgoztam, értettem hozzá, megtanultam a szakmát. Wintermantel Zsolt sem előzmények nélkül lett polgármester, a helyi politikában már sok időt eltöltött, több ciklusban volt képviselő, tagja volt fővárosi és kerületi bizottságoknak, és volt frakcióvezető is, aki ismeri az összes ügyet, előterjesztést és a hátterüket. Újpest fejlődése nem a véletlen műve. A választók nem gyerekek, tudják, hogy ez nem szerencsejáték, biztosra mennek. Miért kockáztatnának, mikor van egy tapasztalt, rátermett polgármester, aki már bizonyított. Ez pusztán józan ész kérdése. Az számít, hogy mi jó a városnak. Wintermantel Zsolt az elmúlt két ciklusban bizonyította: jól tud élni a lehetőségekkel a kerület javára. Érti a dolgát, felvállalja a döntéseket, hatékonyan irányítja a csapatát. Azt pedig még az ellenfelei sem vitatják el tőle, hogy szereti Újpestet.