Ho-ho-ho-horgász, Pom Pom, Gombóc Artúr, Festéktüsszentő Hapci Benő. Legendás rajzfilmfigurák, humoros karikatúrák, utcaképek. Ugyanaz a derű tükröződik a rajzaiból, amellyel ő maga is szemléli a világot. Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikusnak, karikaturistának hétfőn nyílt kiállítása az Ifjúsági Házban.
– Halhatatlan figurákat hoztak létre Csukás Istvánnal. Már az első ovis farsangomon ho-ho-ho-horgász voltam.
– Az a móka benne, hogy a Csukás életében nem horgászott, én meg főleg nem. Sőt, én inkább a kukac pártján állok, mint a horgászén. Ezért is lett a Kukac kedves figura. Egy rezonőr, aki mindenbe beleokoskodik, és ő viszi a humoros vonalat is.
– Akárcsak Gombóc Artúr a Pom Pom meséiben.
– Érdekes, hogy ő milyen népszerű lett. Eredetileg ki akarták hagyni a rajzfilmből, mert a filmgyár megmutatta egy pszichológusnak, aki Gombóc Artúrt veszélyesnek nyilvánította, mondván, hogy a gyerekek így fogják csúfolni egymást. És rossz példát mutat, mert túl sok csokit eszik. Én eredetileg csak egy túlsúlyos madarat rajzoltam, azt már a Csukás találta ki zseniálisan, hogy a csokitól legyen kövér. Na, mindegy is, szerencsére nem hagyták ki, mert ő a legnépszerűbb figura a mesében. Nekem is ő a kedvencem. Csukás István meséi humorosak és humanisták. Ért a gyerekek nyelvén, ideális meseíró. Nagyon jó volt a meséihez rajzolni.
– Rajzolt valaha szomorút?
– Nem. De ha rajzoltam volna, akkor nem jelenik meg. Harminc évig dolgoztam a Ludas Matyi című lapnál, ahol hetente öt rajzot kellett leadnom, ebből hármat választottak ki a szerkesztők. Szomorú rajz nem jelent volna meg, és hát nem is illik a karikatúra műfajához. A szomorú karikaturista is vidámat rajzol.
– Önre amúgy is jellemző ez a derű, a vidámság.
– Szerencsére vidám, humoros családban nőttem fel. Nagyon jó hangulat volt nálunk, még én voltam a legkomolyabb.
– Édesapja híres zsoké volt.
Igen, a papám egy apró zsoké volt, harmincötös lábbal, a mamám meg egy szép, magas balerina. A papám sokszor kapott külföldi szerződéseket, a bátyámmal mindketten Németországban születtünk. Aztán apukám Görögországba szerződött, de egy fél év múlva továbbállt Dániába. Csakhogy mi a görögöknél maradtunk, jártunk is ott iskolába. Négy év alatt csak egyszer látogatott meg minket, igazi bohém ember volt. De ezt az időszakot is derűvel kezeltük.
– Mostanában leginkább táblaképeket rajzol Budapest és Vác utcáiról. Az ön szemén keresztül ezekből az utcákból is árad a derű, holott a valóság nem feltétlenül ilyen vidám.
– Karikaturista vagyok, nem tudok kibújni a bőrömből. Vácon állandó tárlat nyílt ezekből a munkáimból, és az újpesti kiállításra is zömmel ilyen képeket viszek. Kicsit mindig megzavar, ha a valóságot kell megrajzolnom. Inkább olyan városokat, utcákat szeretek rajzolni, ahol élni is szeretnék.
Juhász Mátyás
Sajdik Ferenc Groteszk tárlat című kiállítása április 6-ig látogatható mindennap az Ifjúsági Ház Új Galériájában