Vannak emberek, akiket mindenki szeret, nem lehet nem szeretni őket. A barátnőm, Vízy Dorka is ilyen volt. Áradó kedvesség, gyönyörű mosoly, szőke loknik keretezte csodálkozó szemek és olyan hosszú lábak, akár egy esős novemberi délután. Dorka persze okos is volt, meg nagyon művelt, naprakész tájékozottsága és emberszeretete láthatatlan aurát vont köré. A Magyar Rádió egyik meghatározó műsorvezetőjeként naponta találkozhattunk mosolygós hangjával, értékteremtő beszélgetéseivel. Jó volt a társaságában létezni, magával ragadó volt a humora is, szerettünk csak úgy együtt nevetgélni, órák hosszat tudtunk a semmin is teli szájjal hahotázni.
Dorka 43 évet élt. Lassan tíz éve nincs velünk, 2014 szentestéjén távozott az övéi közé. Mellrákos volt az én barátnőm. Már nehezen idézem fel az események pontos láncolatát, de egy nagyon agresszív daganat támadta meg, még 2012-ben. Tombolt benne az élni akarás és a küzdelem, s bár egyedül és csendben vívta kegyetlen harcát, akkor sikerült megfékeznie a betegséget. Sokáig tünetmentes volt, ám 2014 elején ismét rosszul érezte magát. Sorozatos orvosi mulasztások történtek, s mire észrevették, hogy baj van, már túl nagy volt a baj. Egy egész ország gyászolta őt, mi, a barátai azóta is vigasztalhatatlanok vagyunk. Hamvait a Szent Anna plébánia urnatemetője őrzi, emlékét pedig a Vízy Dorka Alapítvány, amely a kiemelkedő újságírókat támogatja.
fotó: facebook Vízy Dorka Alapítvány
Amikor Dorkát elvesztettük, azonnal bejelentkeztem mellrákszűrésre, mert úgy éreztem, ennyivel mindenképp tartozom az emlékének. Bár nagyon furcsán néztek rám, hiszen akkor még nem voltam 40 éves, elvégezték a vizsgálatokat, és – hála Istennek – semmit se találtak. Utána viszont hosszú csend következett, s én, mint a strucc, a homokba dugtam a fejemet, hiszen elhitettem magammal, amiről nem tudok, az nem is lehet probléma. S ahogy az lenni szokott, az évek lenge szellőként elröppentek.
Egészen idén októberig húztam-halasztottam, hogy szembesüljek azzal, akár én is érintett lehetek, hiszen Magyarországon nyolcból egy nő megküzd a melldaganattal. Október ugyanis a mellrák elleni küzdelem hónapja Magyarországon, és idén először tartották meg október 14-én az Együtt az Újpesti Nők Egészségéért nevű rendezvényt és közös sétát az SZTK-ban. Az adatok márpedig sokkolóak, ráadásul nemcsak a korombeli nők között tarol a kór, hanem akár a babát szoptató kismamák, sőt, férfiak is érintettek lehetnek.
Nekem ennyi elég is volt. Belegondoltam: nemcsak Dorka emlékének, hanem elsősorban saját magamnak tartozom annyival, hogy megvizsgáltatom magam. Annál is inkább, mert új mammográfiai szűrőberendezést szerzett be a szakrendelő. Hiszen a probléma akkor is probléma marad, ha közben becsukom a szemem. Úgyhogy október végén időpontot kértem, és november második hetében megyek a vizsgálatra. Vízy Dorkáért és magamért. Ugye, ti is jöttök?
Besztercey Judit