Az 1920-as évek elején Újpest súlyos válságban volt. A politikai csatározások, a gyakori polgármester-váltások és az összeomlott pénzügyek miatt a város jövője igencsak bizonytalannak tűnt. Ebben a helyzetben érkezett a település élére dr. báró Semsey Aladár, aki nemcsak szakmai tapasztalatával, hanem erős akaratával is mély nyomot hagyott a város történetében.
Erdélyi gyökerektől a fővárosig
Semsey 1872-ben született a székelyföldi Málnáson. Tanulmányait Nagyszebenben és Budapesten végezte, ahol jogi diplomát szerzett. Pályáját ügyvédként kezdte, majd hamarosan közigazgatási tisztviselőként folytatta. Erdély különböző hivatalaiban dolgozott, egészen az első világháború végéig. 1919-ben azonban, amikor a román hatóságok hűségesküt követeltek tőle, ő inkább a menekülést választotta – családjával együtt elhagyta szülőföldjét.
Budapesten talált új lehetőséget, a Belügyminisztériumban kapott állást, majd hamarosan Újpest „kényszerű vezetője” lett: a Tanácsköztársaság bukása után állami biztosként irányította a várost.
A polgármesteri székben
1922 őszén választás útján erősítette meg pozícióját, immár hivatalos polgármesterként. Bár indulását sok támadás kísérte, ő maga rendíthetetlenül a rendteremtést tekintette első számú feladatának. Legnagyobb próbatétele rögtön a következő évben érkezett: 1923 februárjában a Duna kiöntött, elárasztva Újpest és Megyer alacsonyabban fekvő részeit. A katasztrófa háromezernél is több embert tett otthontalanná, a mentést és az ellátást pedig személyesen a polgármester szervezte.
Hivatali idejében nemcsak a természettel, hanem a közgyűlés belső harcaival és a város gazdasági gondjaival is meg kellett küzdenie. A villamossági és vízműcégek körüli botrányok, a közutak siralmas állapota, a költségvetési viták mind-mind próbára tették. Bár sokan bírálták, kétségtelen, hogy vezetése alatt Újpest fejlődésnek indult.
Városépítő törekvések
Semsey nevéhez fűződik több fontos intézmény és létesítmény létrejötte. Az ő polgármestersége alatt épült fel többek között a Megyeri úti Stadion, a Munkásotthon bővítése, valamint a mai Deák Ferenc utcai Anya- és Csecsemővédő Intézet I. vh. utáni újraindítása (korábban a Petőfi utca 4.-ben) volt. Szociális érzékenysége megmutatkozott a kislakásépítési programban is, amely sok munkáscsaládnak adott otthont.
Szívügye volt, hogy Újpest kiszabaduljon a vármegyei gyámság alól, és önálló, megyei jogú város lehessen. Bár ezt a célt ő maga nem tudta teljesen elérni, erőfeszítései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 1929-ben Újpest valóban megkapja a vágyott rangot.
Alkony és örökség
A ’30-as években Semsey befolyása fokozatosan csökkent. Bár 1930-ban ismét megválasztották polgármesternek, hosszan tartó viták, pénzügyi botrányok és sajtóperek árnyékolták be működését. 1938-ban, több mint másfél évtizednyi városvezetés után visszavonult a közélettől. Élete utolsó éveit családja körében, visszahúzódva élte, 1950-ben hunyt el. Nevét Újpesten ma utca és emléktábla őrzi, hamvait a Megyeri temetőben őrzik.
Dr. báró Semsey Aladár személyisége és pályája ellentmondásos: egyszerre volt kitartó építő és gyakran vitatott politikus. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az általa megkezdett intézményfejlesztések, szociális intézkedések és a város önállóságáért folytatott küzdelme hozzájárultak ahhoz, hogy Újpest a két világháború közötti időszakban valódi nagyvárossá válhasson.