Van, aki sebészcsipesszel, van, aki „négykézzel”, de mindenki hajtogat valamit. Ki a magáét, ki a másikét – Gulyás Anikó tíz éve a budapesti Origami Klub elnökeként a saját igazát: a gyerekek kézügyességét és koncentráló képességét a leghatékonyabban fejleszti többek között a japán papírhajtó művészet. Hihetünk neki: óvónőként kezdte.

Német, olasz, angol, francia, jóformán egész Európára kiterjedő kapcsolatuk van a társklubokkal, annak ellenére, hogy nem jellemző a japán társasút az összejöveteleikre. A legnagyobb értékének tartják az origami szerelmesei, hogy egy sík papírban benne van egy tárgy teljessége, a lehetőségek pedig gyakorlatilag végtelenek. Nem csak füstölőtől bódult szakészagú teaházakban, de bizony marketing-menedzserek házatáján is élnek az origami művészete adta egzotikus lehetőségek hatásával. Felkéréseket kaptak többek között egy ágyúnyi fotós világmárka termékbemutatójára, ahol számítógépet, fényképezőgépet, sárkányt hajtogattak – a sárkányfej elkelt. Hasonló szellemi tréninget igényeltek egy bank vezetőségében – itt óriásméretű húszezres vált elefánttá: a Haza Bölcse tekintetével „pislogva” a látogatókra..jpg)
.jpg)
Mindennél komolyabb szakmai érdemnek tekinti Gulyás Anikó azt a lehetőséget, amely az origami segítségével a gyerekek sivárosodó motorikus kézmozgásában, térlátásában egyaránt alapvető fejlődést jelent. Azaz jelentene, mivel ezt a gyakorlatot csak elszigetelt esetekben alkalmazzák csak a pedagógia terepén. „Nincs, aki központilag felvállalja ezt a projektet” – intézi el a kérdést Gulyás Anikó – „pedig alapvető képességfejlesztést jelentene már az óvodától kezdve”. Addig is marad az öröm, amit a gyerekszemek csillogásából olvashatnak ki, amikor egy sík papírból megszülető állatforma bújik elő a varázslatos ujjak alól.