Juj, te énekes vagy? Kérdezte két csinos lány a töményszesztől és rákkendrolltól megittasodott, a színpadról bizonytalan léptekkel leténfergő fiút. Persze, az vagyok, felelte a srác szerénységet erőltetve magára, de láthatóan büszkén. Elérte célját.
Udvarolni, helyesebben csajozni indult el az iskolai buliba, de próbálkozásai csúfos kudarcot vallottak, rendre elhajtották a kiszemeltek a szeplős srácot, aki elkeseredésében fogyasztott némi alkoholt, annak is a legalját, kevertet, és a szesztől felbátorodva felment a színpadra, finoman arrébb tolta az éppen muzsikáló zenekar énekesét, belekezdett egy dübörgő nótába, you better come home Speedy Gonzales, talán ebbe, a zenekar meg nem tudott mit kezdeni az ittas sráccal, inkább a húrok és a dobok közé csapott, és kísérte a halandzsa-angol éneklést, vagy inkább kiabálást. Kéretlen fellépése végén, félve a tanárok haragjától – a hatvanas évek elejét írtuk, úgyhogy jogos lehetett ez a félelem -, a fiú kissé tántorogva sietett le a színpadról, mikor elhangzott a frissen szerzett rajongók fenti kérdése. Énekes vagyok, ízlelgette a válaszát Ferenc, Nagy Ferenc, így hívták, és ugyan ez volt az első ilyen jellegű szereplése, de végül is nem hazudott, az iskola énekkarában valóban énekelt, és hirtelen felindultságból elkövetett hőstette is elérte célját, hisz jöttek a csajok. Tetszett neki az eredmény és az érzés, esetleg ekkor határozta el, hogy rockénekes lesz, de azt nyilván nem remélhette, hogy pár év múlva már híres rockerként, a nemzet csótányaként, a Nagyferóként áll majd a színpadon, leginkább Beatrice nevű zenekara élén, amit a hatalom éppen csak megtűr, de inkább nem tűr meg, viszont a rajongótábora tekintélyes. És ugyan a népszerűségét sokaknál beárnyékolja a kilencvenes években némi politikai szerepvállalás, aztán a kétezeres években egy kevéske celebkedés, de még most is, hetvenkét évesen, fiatalos lendülettel muzsikál az egykor félszeg, szeplős fiú. És hát azt sem gondolhatta első színrelépése után, a kezdeti csajozás bizsergető pillanataiban, hogy egyszer majd pirosfehér, pöttyös baboskendő viselésére vetemedik, ami aztán majd az összetartozás, a rock és a periférián létezés szimbólumává válik, és tömegek viselik az egykor asszonyi ruhadarabot. Néhány napja, egy baráti sörözésen, az egyik, amúgy csúcsmenedzserként tevékenykedő cimbora érkezett baboskendővel a nyakában a kocsmába, és mikor gunyoros megjegyzéseket tettünk a kendőjére és az elnyomott, szegény rocker topmenedzserekre, belekortyolt a sörébe, és fölényesen csak annyit mondott: ez egy életérzés, srácok, egy életérzés.
Juhász Mátyás
Nagy Feró és a Beatrice a Káposztásmegyeri Nap keretében lép fel május 5-én, a Kósa Pál sétányon 20 órától.