Ötödik születésnapját ünnepelte idén a Bagossy Brothers Company. Az erdélyi zenekar egyre népszerűbb a határ mindkét oldalán. Az Újpest Városnapokon szeptember 2-án, vasárnap koncerteznek. Az együttes énekesével, dalszerzőjével, Bagossy Norberttel beszélgettünk.
Nem olyan gyors ez azért. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert lépésről lépésre, reális sebességgel haladunk előre. Hogy a felfedezett kategóriából már kiléptünk, ez egy újabb lépcsőfok.
Sorsfordító egy zenekar életében az ötödik születésnap? Most már van múltatok, biztos alapotok, látszik, hogy nem tiszavirágéletű a Bagossy Brothers Company, de még nagyon sok lehetőség van előttetek.
Szerintem ez olyan, mint egy párkapcsolat. Két ember elég gyorsan össze tud jönni, aztán egy rövid ideig gond nélkül együtt lenni, de hogy hosszú ideig megtartsák egymást, ahhoz folyamatosan dolgozni kell. Nem érezzük magunkat biztos talajon, és folyamatos a kényszerünk a továbblépésre, az alkotásra. Mindig azon dolgozunk, hogy előre haladjunk.
A dalaitokat te írod. Vagyis ezek a te lelkivilágodat tükrözik?
Azért ez összetettebb folyamat. A szöveget és a zene alapját írom én, így valóban mutatják a dalok a hangulataimat, de a hangszerelés az öcsém, Bagossy Norbert keze munkája, vagyis inkább a két testvér aktuális lelkivilágát tükrözik. És persze a többiek is beleteszik a saját egyéniségüket.
Nehezíti vagy könnyíti helyzetet, hogy a testvéreddel egy zenekarban muzsikáltok?
Mi már kiskorunkban elkezdünk együtt zenélni, nekünk ez természetes dolog. És pont a minap beszéltünk arról, hogy milyen jó, hogy közös zenekarunk van, mert most ugyanannyit tudunk együtt lenni, mint mikor még gyerekek voltunk. Jó testvérek vagyunk, a lelkünk is egy húron pendül.
Minden szülő örül, ha sikeresek a gyerekei, de leginkább akkor, ha valami úgynevezett rendes szakmát választanak. Ti viszont mindketten muzsikusok lettetek.
Na, igen, rendes szakmát. (nevet) A szüleink mindig támogattak minket. Régebben extrém sportokat űztünk az öcsémmel, és a muzsikálás azért még mindig jobb, kevésbé veszélyes. És hát látják, hogy komolyan vesszük, és van is eredménye.
Befolyásolja az itteni pályátokat, hogy erdélyiek vagytok?
Semmiféle hátrányunk vagy előnyünk nem származik ebből. Régebben, más formációkban, írtunk angol számokat is, de úgy döntöttünk, hogy az anyanyelvünk az, amivel a legjobban ki tudjuk fejezni magunkat, ezért maradtunk a magyar nyelvű szövegeknél. Minden olyan embernek szeretnénk zenélni, aki érti a szövegeinket, szereti a zenénket. Ez nem országhatár kérdése.
Szoktuk mondani, hogy a határon túli magyarok beszélnek igazán szépen magyarul. Feltűnő, hogy milyen szépen artikulálva énekelsz, minden szavát érteni a szövegeiteknek, és ez nem feltétlenül általános a hazai énekeseknél. Ez összefügg azzal, hogy erdélyi vagy?
Hát, először is, köszönöm szépen, örülök, hogy így gondolod. Szerintem a dalszöveg nem az erdélyiségem miatt érthető, hanem leginkább azért, mert mi azt a zenekari hangzást szeretjük, amiben az ének nagyon előre van keverve, és nem nyomja el sem a dob, sem az elektromosgitár. Fontos, hogy ha már próbálunk értelmes szövegeket írni, akkor az legyen érthető.
Van olyan konkrét korosztály, ami igazán érti ezeket szövegeket, és akikből kialakult a rajongótáborotok?
Ez inkább érzékenység, és nem kor kérdése. Nem korosztályos zenét játszunk. A koncertjeinken is egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a gyerkőcöktől az idősekig éneklik a dalainkat.
Nagyon sok koncertet adtok egy évben. Mikor tudtok hazamenni Gyergyószentmiklósra?
Igen, évi 70-80 koncertünk van, de a közönség elképesztően sok energiát ad, így ez nem igazán fárasztó. Persze azért a szezon végén jó hazamenni, kicsit visszavonulni, visszahúzódni otthon, normális életet élni. Pihenünk, próbálunk, összerakjuk az új dalainkat.
A Budapest Parkban adtátok az ötéves szülinapi koncerteteket, július 26-án. Milyen volt?
Az egész zenekar nevében mondhatom, hogy életünk egyik legnagyobb élménye volt. Mikor az elején kimész a mikrofonállványhoz, és meglátod azt a hatalmas tömeget, és tudod, hogy ez a sok ember miattad van ott, azt akarják hallani, amit te akarsz átadni nekik, és a másfélórás bulit végig ujjongják és táncolják, az leírhatatlan érzés. Jó ötévesnek lenni, reméljük, a huszonötöt is megérjük legalább.
JM