A holokauszt újpesti áldozataira emlékeztek a Mártírok útjánál július 10-én, csütörtökön. Az elhurcolás 81. évfordulóján hagyományos fáklyás menet indult a vasúti sorompótól visszafelé azon az úton, amelyet 1944 nyarán 15 ezer újpesti zsidó polgár tett meg – ezúttal az emlékezés és a remény jegyében. A megemlékezésen Rojkó Annamária helytörténész és Szerdócz Ervin főrabbi idézték fel a helyi tragédia történelmi emlékeit, majd színházi előadással zárult az est.
2025. július 10-én, csütörtökön 17:30-kor Újpest Önkormányzata megemlékezést tartott a holokauszt újpesti áldozatainak tiszteletére. Az esemény – ahogyan az már hagyománnyá vált – a Mártírok útja végén található vasúti sorompónál vette kezdetét, hiszen erről a helyszínről indultak el 1944 nyarán a deportáló szerelvények, amelyek 15 ezer újpesti zsidó polgárt hurcoltak el.
A megemlékezésen Rojkó Annamária, az Újpesti Helytörténeti Értesítő szerkesztője, Újpestért Díjas helytörténész mondott beszédet. Felszólalásában felidézte a történelmi tragédia helyi vonatkozásait és az elhurcolás körülményeit.
Az Újpestért Díjas helytörténész emlékeztetett, hogy Újpest jelentősen átépült a XIX. század második felében, hiszen városrekonstrukciót hajtottak végre, panelházak sokasága nőtt ki a földből, így más vidéki városokkal ellentétben itt nem maradt annyi építészeti emlék – mint például mikve, zsidó iskola vagy izraelita temető – amely arra a 15 ezer újpesti zsidó polgárra emlékeztetne, akiknek felmenői hajdan kiemelt szerepet játszottak abban, hogy Újpest felvirágozzon és komoly várossá fejlődjön.
Azonban létezik egy egész Európát átfogó mementó is, amely városszerte emlékeztet az elveszejtettekre. „Ennek hálózatát a botlatókövek adják. Gunter Demnig német szobrász által kitalált projekt a fasizmus áldozatai előtt tiszteleg. Bárhol is járunk a kontinensen, mindenütt egyforma emlékköveket találunk: macskakövekre rögzített, 10×10 centiméteres egyedi réz emléklapok, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Minden egyes botlatókő egy személyes történet jelképe, amely útközben pillanatnyi megállásra készteti és elgondolkodtatja a járókelőket. Az alkotó elképzelése szerint a folyamatosan gyarapodó számú réztáblácskákkal határokon átívelően egy hatalmas emlékmű jön létre.” – fogalmazott Rojkó Annamária.
Újpest-szerte mindössze tizenhárom zsidó áldozatra emlékeznek rézlapok, ősszel pedig várhatóan két új botlatókövet is felavatnak, azonban, ha Újpest tizenötezer áldozatára tizenötezer botlatókő emlékezne, és a rézlapokat egymás mellé helyeznénk el, másfél kilométeres utat szegélyeznének a nevek és az évszámok – emlékeztetett az Újpesti Helytörténeti Értesítő szerkesztője.
A beszédet követően a megemlékezők fáklyát gyújtottak, majd közösen elindultak visszafelé azon a másfél kilométeres úton, amelyet 1944 nyarán az újpesti zsidó áldozatok jártak végig a vasúti sorompóig, a nyolcvanegyedik évfordulón ezzel az emlékmenettel tisztelegtek az elhurcoltak előtt, a menet a vasúti sorompótól az egykori gróf Apponyi Albert utca elejéig tartott, a mai Mártírok útján lévő emléktáblához. Az emléktáblánál beszédet mondott Szerdócz Ervin, a Budapesti Zsidó Hitközség Újpest-Rákospalota templomkörzetének főrabbija.
Szerdócz Ervin beszédének elején elmondta, hogy tizenhét éve járja ezt az utat, minden évben egyszer – mindig ugyanebben az irányban, visszafelé. A fáklyás menet egyfajta szimbólum is, hiszen az égő fáklyák a lelkeket szimbolizálják. Ezzel a csendes, emelkedett menettel nemcsak az emlékezés, hanem a remény is visszatért a városba.
„Azért fontos számunkra és számomra ez a megemlékezés, mert nem vagyok egyedül amikor emlékeznem kell, amikor parancs számomra az emlékezes. És azért fontos számomra, mert ha velem vagytok és fogjátok a kezemet, és egymás kezét fogjuk, akkor talán kinyílnak az ég kapujai, és azt mondja Isten, hogy elég” – fogalmazott a főrabbi.
Az évforduló rávilágít arra a fájdalmas tényre, hogy ami akkor megtörtént, mára történelemmé vált – hiszen alig élnek már azok közül, akik túlélték a borzalmakat és akik tanúságot tudnak tenni róla. Az emlékezés így ma már nemcsak kötelesség, hanem örökség.
„A zsidóság számára parancs az emlékezés, a megőrzés” – fogalmazott Szerdócz Ervin főrabbi. A zsidóság ötezer éves történelmét végigkíséri a szenvedés, amelyet talán más nép nem is bírt volna ki. Az Újpestről elhurcolt zsidó polgárok vére pedig az ég felé kiált, és az Örökkévaló nem fogja megengedni, hogy mindez újra megtörténjen.
A zsidóság egykor szálkának számított a világ szemében, de ma, amikor már keresztény keresztényt öl – mint az orosz-ukrán konfliktusban – mindenki a maga vallása, hite szerint – mert a hit fontosabb, mint a vallás – mondjon el egy csendes imát, hogy „Istenem, ne engedd, hogy ez megtörténjen!” – összegezte gondolatait a Budapesti Zsidó Hitközség Újpest-Rákospalota templomkörzetének főrabbija.
Ezt követően Csányi Dávid színművész Radnóti Miklós Hetedik ecloga című versét adta el elő, majd az emlékezés virágainak, valamint a – zsidó hagyomány szerint – a kavicsoknak az elhelyezése következett.
Ezt követően rendhagyó módon a Polgár Centrum színháztermében folytatódott a megemlékezés, ahol egy 1 órás színházi előadáson vehettek részt az újpesti holokauszt 81. évfordulóján megemlékezők. A Polgár Centrum színháztermében Jennifer Teege regénye alapján került bemutatásra az „Egy fekete nő náci múltja” – című színdarab a Cinka Panna Cigány Színház előadásában.
