Farkas József, az UTE ökölvívó-szakosztályának vezetőedzője. 1974-ben, a tizennégy éves fiú Mezőtúron élt, és nevelőapja elvitte egy ökölvívómeccsre. Még a csilláron is lógtak, a kamaszt pedig lenyűgözte, ahogy a tömeg ünnepelte a bajnokot. Rövid idő után elszánta magát, és lement az ökölvívóterembe.
A munkának köszönhetően jöttek a sikerek is.
– Rájöttem, hogy a ringben a verekedés helyett inkább a technikámmal, a fineszemmel lehet keresnivalóm – mondta.
Katonaéveit sportszázadban töltötte, s ez idő alatt a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett, és aktív versenyzőként a fiatal ökölvívókkal kezdett foglalkozni. A honvédség után Balzsay Károly Kecskemétre hívta, ahol a bunyó mellett folytatta az edzősködést is. 1985-ben a nyíregyházi versenyen lépett utoljára szorítóba. Betegen jutott a fináléba, amikor jött a hír, döntős ellenfele nem áll ki ellene.
– A dózsás Nagy Jóska edzője korainak vélte, hogy a tanítványa ellenem bokszoljon, így mérkőzés nélkül nyertem. Pedig én sem tudtam volna bokszolni – mondta Farkas József, akit az elmaradt döntő után az orvosi szobában ért az ájulás. – Tizenöt percig voltam kiütve, csak később tudtam meg, hogy lázgörcsöt kaptam. Mindenki megijedt körülöttem, az orvosok is. Nehéz időszak volt, felhagytam a versenyszerű ökölvívással.
Edzőként hazament Mezőtúrra. Mivel edzésein elsősorban a veszélyeztetett, problémás családi helyzetű fiatalokkal foglalkozott, így jól ismerhette őket. Felkérték, hogy esténként ügyelje a rendet a helyi Diófa diszkóban. Rengeteg fiatal szórakozott egy viszonylag kis helyen, sok volt a konfliktus, ráadásul a szórakozni vágyó rosszfiúk közt dicsőségszámba ment, ha kóstolgatták az ajtóban álló bokszolót.
– Szerettem a mezőtúri életet, egyszerre három iskolában edzettem a gyerekeket, és elvégeztem a TF négyéves szakedzői képzését is. Valamit jó csinálhattam, hiszen az ökölvívó válogatottat irányító Szántó Öcsi bácsi elhívott magához segítőnek.
A kilencvenes évek közepe már Budapesten érte, ahol találkozott a Budapesti Fegyház és Börtön álláshirdetésével. Jelentkezett, és pedagógusi múltját látva rögtön kultúráért felelős nevelőnek alkalmazták. Ma már alezredesként dolgozik, és állítja, nem volt olyan fogvatartott, akivel ne találta volna meg a közös hangot. A börtön mellett Farkas József közel húsz éve az UTE ökölvívóit oktatja.
– Mindig van olyan tehetség, aki miatt érdemes dolgozni. A ringben és börtönben egyaránt. Csak emberként kell szólni mindenkihez.