Bizonyára senkinek sem kell bemutatni a Felelsz vagy mersz nevű játékot. Én már az idejét sem tudom, mikor játszottam utoljára, de tisztán emlékszem, hogy soha, senki nem akart merni, mert félt attól, hogy mit fognak neki kitalálni a társai. A feleléssel pedig az volt a baj, hogy hiába kell az igazat mondani, egy kínos kérdésre hajlamosak voltunk elferdített válaszokat adni. Ebben a filmben ez nem lehetséges. Ha hazudsz, meghalsz, ha nem teszed meg, amire utasítanak, meghalsz, ha nem akarsz játszani, meghalsz.
A történet néhány fiatalról szól, akik az utolsó tavaszi szünetüket Mexikóban töltik. Főszereplőnk, Olivia (Lucy Hale) megismerkedik egy jóképű sráccal, aki egy elhagyatott, romos templomba viszi el a csapatot, hogy Felelsz vagy merszet játszanak. Az eleinte gyerekesnek induló szórakozás lassan halálosra fordul, amikor a játék megszállja hőseinket, és megbünteti azokat, akik hazudnak, vagy nem teszik meg, amire utasítja őket.
A rendezés középszerű, a karakterek zöme sablonos és üres, a történet is hagy kivetnivalót maga után, ennek ellenére mégis ügyesen van felépítve a cselekmény. A karakterek titkait, félelmeit, háttértörténeteit a játékban adott válaszokból tudhatjuk meg, melynek következtében a szereplők is egymás ellen fordulnak. Később arra is magyarázatot kapunk, hogy honnan ered a játék forrása, és ki irányítja azt. Bár nem egy rendkívüli, egyedi darabról van szó, mégis nagy pozitívuma a filmnek, hogy nem lehet kiszámítani a végét, és egész frappáns végjátékot és lezárást kapott.
Kicsit azért sajnálom, hogy a film nem mert bátrabban élni a műfaj adta lehetőségekkel és eszközökkel, mert ebből a témából egy izgalmasabb, feszültségekkel teli tinihorrort is ki lehetett volna kerekíteni, ennek ellenére, ha valaki egy egyszeri kis szórakozásra vágyik, valószínűleg nem fog csalódni.
Helmeczi Benjamin