Freddie ma is köztünk él – Bohém rapszódia kritika

  •  
  •  
  •  

Korunk zenei előadóiról lehet mondani szépet, lehet mondani jót, de a magam részéről egyiküket sem tartom ikonnak, főleg nem legendának. Ha meghallgatok egy zenét, nekem nem elég az, ha tetszik a dallam, vagy jó az énekes hangja, fontos számomra, hogy egy dal magával ragadjon, hogy mély benyomást keltsen bennem, valami emlékezetest nyújtson. És ha erre vágyom, mindig a Queen egyik slágerét hallgatom, és Freddie Mercury-t, akinek életébe enged betekintést a Bohém rapszódia című film.

Már az elején leszögezném, hogy nem egy hiteles életrajzi filmet kapunk. Aki arra számít, hogy Freddie-t egy hedonista, világtól elforduló félőrültként fogja látni a moziban, voltaképpen az, ami őt zsenivé tette, az csalódni fog. Ugyanis a film két producere, Brian May, az együttes gitárosa, és Roger Taylor, a dobos nem akarták, hogy a film mélyebben, bátrabban beleássa magát Freddie sötét, kokainmámoros, és hímvadász életébe, sokkal inkább egy tiszteletteljes képet akartak róla mutatni, ami bár enged némi betekintést az igazságba, de csak mértékkel és sok mindent nem rest elferdíteni sem.

De tegyük fel a kérdést. Rossz ez így? Nyilván lesznek, akik pontosan emiatt fogják alul értékelni a filmet, de lássunk tisztán, nem egy dokumentumfilmet akartak elénk rakni az alkotók, sokkal inkább egy szórakoztató, pörgős, temperamentumos filmet megspékelve a Queen örökzöld slágereivel, úgy mint a We will rock you, a Killer Queen, vagy éppen a címadó Bohemian Rhapsody, amivel kapcsolatban egy apró érdekességet hadd mondjak el. Akik látták a Wayne világa című filmet, emlékezhetnek arra a jelenetre, mikor Mike Myers-ék kocsikáznak, és közben a Bohemian Rhapsody-ra rázzák a fejüket. Ebben a filmben ő alakítja az EMI főnökét, aki a dalt hallgatva kételkedik az együttes sikerében, mondván ez nem olyan sláger, amire az ember az autóban bólogatna.

Ha már a szereplőknél tartunk. Rami Malek zseniális Freddie szerepében. Külső megjelenésben akadnak hiányosságok, de a mozdulatok és a mimika abszolút megidézi az énekest (főként, hogy az egész film alatt a dalokat Freddie hangján élvezhetjük), és ez leginkább a film utolsó húsz percét kitöltő emlékezetes 1985-ös Live Aid koncertjelenetében csúcsosodik ki, ahol a néző már nem egy Freddie Mercury-t megformáló színészt lát, hanem magát Freddie Mercury-t. Ez az a jelenet, ahol minden rajongót magával ragad a Queen-láz, és ahogy körbe néztem a teremben, sokaknak járt a lába és a keze, de magamon is észrevettem, hogy a filmben tomboló közönséggel együtt éneklem a dalokat.

Összességében a Bohém rapszódia egy rendkívül szórakoztató, erőteljes, zenés film, ami nem Freddie Mercury igaz életét, és igaz arcát akarja bemutatni, sokkal inkább a stílusában, öltözködésében különc zsenit, egy kocsmából indult zenekarnak a pályáját és az elképesztő sikertörténetüket, mindazt, amit képviseltek, a zenéjükre jellemző változatosságokat, a merészségeket, a határok áttörését, és mindazt, ami a Queen-t és Freddie Mercury-t legendává tette.

A filmet november elsejétől láthatjátok a hazai mozikban.

Helmeczi Benjamin