Korunk zenei előadóiról lehet mondani szépet, lehet mondani jót, de a magam részéről egyiküket sem tartom ikonnak, főleg nem legendának. Ha meghallgatok egy zenét, nekem nem elég az, ha tetszik a dallam, vagy jó az énekes hangja, fontos számomra, hogy egy dal magával ragadjon, hogy mély benyomást keltsen bennem, valami emlékezetest nyújtson. És ha erre vágyom, mindig a Queen egyik slágerét hallgatom, és Freddie Mercury-t, akinek életébe enged betekintést a Bohém rapszódia című film.
De tegyük fel a kérdést. Rossz ez így? Nyilván lesznek, akik pontosan emiatt fogják alul értékelni a filmet, de lássunk tisztán, nem egy dokumentumfilmet akartak elénk rakni az alkotók, sokkal inkább egy szórakoztató, pörgős, temperamentumos filmet megspékelve a Queen örökzöld slágereivel, úgy mint a We will rock you, a Killer Queen, vagy éppen a címadó Bohemian Rhapsody, amivel kapcsolatban egy apró érdekességet hadd mondjak el. Akik látták a Wayne világa című filmet, emlékezhetnek arra a jelenetre, mikor Mike Myers-ék kocsikáznak, és közben a Bohemian Rhapsody-ra rázzák a fejüket. Ebben a filmben ő alakítja az EMI főnökét, aki a dalt hallgatva kételkedik az együttes sikerében, mondván ez nem olyan sláger, amire az ember az autóban bólogatna.
Összességében a Bohém rapszódia egy rendkívül szórakoztató, erőteljes, zenés film, ami nem Freddie Mercury igaz életét, és igaz arcát akarja bemutatni, sokkal inkább a stílusában, öltözködésében különc zsenit, egy kocsmából indult zenekarnak a pályáját és az elképesztő sikertörténetüket, mindazt, amit képviseltek, a zenéjükre jellemző változatosságokat, a merészségeket, a határok áttörését, és mindazt, ami a Queen-t és Freddie Mercury-t legendává tette.
A filmet november elsejétől láthatjátok a hazai mozikban.
Helmeczi Benjamin