Nem volt sima az útja minden idők egyik leghíresebb és legsikeresebb musicaljének a mozivászonig, de Milos Forman filmje ma már klasszikusnak számít.
Forman forgatókönyvírója, Michael Weller alaposan átdolgozta a történetet, a dalok többsége természetesen maradt, de a sorrendjük megváltozott, és karaktereket is átdolgozták, olyannyira, hogy a darab szerzői nem is voltak elégedettek a moziverzióval. A színpadi eredetiben Claude a hippibanda vezére, és nem egy vidéki srác, aki kívülről csodálkozik rá New York forgatagára. A lényeg persze a filmben is ugyanaz, a vietnami háború árnyékában a főszereplők a dalokon keresztül a szabad szerelmet, a lázadást, a kötöttségek nélküli életet dicsőítik, azt, amit a szigorú szabályok szerint működő társadalom természetesen nem tolerálhat. A Hairt nézve a szereplők féktelen szabadságvágya akkor is imponáló, ha tőlünk esetleg idegen is a hippik világa.
Egy olyan darabot, ami kultikussá vált, és tele van jobbnál-jobb dalokkal, nem lehetett nehéz megfilmesíteni – gondolhatnánk, de akkor tévednénk. A musical 1968-ban még a jelenben játszódott, Formanéknak viszont már egy kosztümös filmet kellett forgatniuk. A rendező ráadásul szerette volna elkerülni a „színpadszerűséget”, ezért rengeteg külső helyszínt és statisztát használt. A Central Parkban játszódó jelenetekben például közel 10 ezer ember tűnt fel, míg a Lincoln emlékműnél előadott dalban 20 ezer statiszta közreműködött. A hatás nem maradt el: Forman verziója saját jogán, a Broadway-darabtól függetlenül vált a rock musical műfajának klasszikusává. Nem lényegtelen adalék, hogy a közönség nálunk is szerette: 1980-ban a Hair volt a legtöbb bevételt hozó film a magyar mozikban.
BS
Augusztus 30-án, a Városnapok nyitányaként Pintér Tibor és társulata adja elő a Hairt a Szent István téren felállított szabadtéri színpadon.