A halál az egyik legnagyobb tabutéma társadalmunkban. Sokan félnek róla beszélni, mintha már maga a szó kimondása is bajt hozna. Pedig előbb-utóbb mindenkit érint, és sokakban rengeteg kérdés, gondolat fogalmazódik meg róla.
Ezt a tabut szeretné oldani Németh-Kovács Nóra dúla és gyásztanácsadó, aki az újpesti Király utcai Szabó Ervin Könyvtárban indította útjára a Halál Kávéház névre keresztelt eseménysorozatot. A csoportos alkalmak lehetőséget kínálnak rá, hogy kötetlen, nyitott és támogató közegben beszélgessünk a halálról – legyen szó filozófiai, vallási, gyakorlati vagy személyes kérdésekről.
„Nem gyászterápia, hanem szabad beszélgetés”
Sokan első hallásra azt gondolják, hogy a Halál Kávéház a gyászról szól, vagy valamilyen terápiás jellegű esemény, de Nóra ezt rögtön pontosítja:
„Ez nem egy gyászfeldolgozó csoport, és nem terápiás foglalkozás. Itt nem a gyászt próbáljuk feldolgozni, hanem a halálról beszélünk magáról – úgy, ahogy az emberek szeretnének. Ez egy kötetlen, támogató tér, ahol nincs kötelező részvétel, nincs előírt tematika. Aki eljön, hozhatja a saját kérdését, gondolatát, történetét – vagy akár csak figyelhet és hallgathat másokat. Én is készülök minden alkalomra témákkal, de inkább csak kísérem a csoportot, és azokat a témákat beszéljük át, melyek mindenki számára érdekesek és fontosak. A korábbi alkalmunkon például a halottak napja volt az egyik fő téma: a temetőbe járás, ki hogyan és miért jár, vagy pont nem jár, a szokások, a hagyományok, a hit, a neveltetés, a hozott minta követése vagy épp ellenkezőleg, az attól való elzárkózás. Nagyon érdekes, elgondolkodtató, és tanulságos alkalom volt.”
Németh-Kovács Nóra fotó: Várai Mihály
Vannak, akik bizonytalanul érkeznek, nem tudják, pontosan mire számítsanak, mások inkább kíváncsiak, de Nóra szerint az alkalmak végére a legtöbben megkönnyebbülnek.
„Nagyon gyakran látom azt, hogy az emberek felszabadulnak attól, hogy végre kimondhatják, ami bennük van. Lehet, hogy egy régóta nyomasztó gondolatot, egy tapasztalást, egy megválaszolatlan kérdést vagy épp egy mélyebb felismerést osztanak meg. Ami a csoportban elhangzik, az a csoporton belül marad, nem beszélünk róla másnak. Arról viszont annál inkább, amit elindított bennünk. Az jelenlévők sokszor szembesülnek azzal, hogy a saját életükben is van kapcsolódási pont a témákhoz. Néha mosolygunk, de van, ami megrázza az embert. Azonban néha pont ez kell, hogy felnyissa a szemünket, és máshogy gondolkozzunk, hogy változásokat eszközöljünk az életünkben, a szemléletünkben. Nem biztos, hogy a hatás azonnali, de elindul egy folyamat.”
Sokan úgy érzik, hogy a halálról való beszélgetés felesleges vagy nyomasztó, de Nóra szerint éppen az ellenkezője igaz.
„A halál az egyetlen biztos dolog az életünkben. Ha tudatosabban foglalkozunk vele, az nemhogy nem elkeserítő, hanem felszabadító lehet. Segíthet jobban megérteni az életünket is, de akár meg is változtathatja azt. Akik eljönnek a Halál Kávéházba, sokszor épp azt tapasztalják meg, hogy a halálról való őszinte beszélgetés nem elszomorít, hanem megkönnyebbülést ad. Hiszen itt kimondhatják, amit máshol talán nem mernek. Ráadásul abban is segíthet, hogy a beszélgetés után esetleg átalakul a fókusz, másképp élik az életüket, hiszen tudatosulhat bennük, hogy idejük véges. Volt egy idős néni, aki pont azt mondta, hogy na, ez az, Halál Kávéház, semmi babusgatás, semmi rózsaszín köd, ez kell nekem. Pont ez a lényeg, ez a cél, hogy a tabukat ledöntsük. Legtöbbször akkor foglalkozunk a halállal, ha meghal valaki a környezetünkben, de akkor is elsőre egy ügyintézési csomagot kap a rokonság. Sok ember nem is tudja kivel megbeszélni a történteket, sőt, eleve azt sem tudja, hogy normális-e, amit érez. Azonban előtte, „csak úgy” beszélni a halálról, az abszolút szokatlan és furcsa.”
Németh-Kovács Nóra fotó: Várai Mihály
A társadalomban még mindig erősen él az a tendencia, hogy a halálról nem illik beszélni.
„Sokan félnek, hogy ha a halálról beszélnek, azáltal valahogy közelebb kerül, pedig ez nem így van. Ha elfojtjuk a témát, attól még ugyanúgy létezik. Sőt, épp a tagadás miatt válhat nehezebbé, szorongatóbbá. Egy halálesetnél például, ha előre le vannak tisztázva az életvégi kérdések, és az elhunyt kívánalmai szerint járhatnak el az itt maradottak, az megnyugvást és könnyebbséget jelenthet. A célunk az, hogy mindenki úgy érezhesse, erről is lehet beszélgetni a Halál Kávéházban, akár nyíltan, akár humorral, akár filozofikusan. Ehhez kicsit le kell lassulnunk, magunkra kell figyelnünk, és sokszor, a mindennapokban ez nagyon nehéz. Érdekes, hogy sok vidéken élő ember természetesebben áll ehhez a témához, de persze a városokban ez ugyanúgy jelen tud lenni.”
Az alkalmak ingyenesek, bárki csatlakozhat, akit érdekel a téma. Egy biztos: mindenki számára van hely a beszélgetésben, és minden nézőpont értékes. A beszélgetések kötetlenek, nincsenek előre meghatározott témák, de mindig van egyfajta természetes irány, amelyet a résztvevők alakítanak.
„Nem az a cél, hogy bárkinek is megmondjuk, hogyan kell gondolkodni a halálról. Nincs jó vagy rossz válasz. A lényeg, hogy egy olyan tér jöjjön létre, ahol mindenki szabadon gondolkodhat és megoszthatja a gondolatait. Van, hogy egy személyes élmény vagy kérdés indítja el a párbeszédet. Sokszor szóba kerülnek praktikus dolgok is, például hogyan lehet méltóságteljesebbé tenni a haldoklást, a „másik kapun” való átkelést. Minden beszélgetés más, és épp ez a szép benne.”
A Halál Kávéház tehát egy olyan tér, ahol nincs kötelező részvétel, nincs elvárt válasz – csak nyitottság, kíváncsiság és egymás meghallgatása.
„Azt szeretném, ha minél többen megtapasztalnák, hogy a halálról való beszélgetés nem szomorú, hanem épphogy felszabadító lehet. Mert amikor megértjük a halált, talán jobban megértjük az életet is.”
A következő alkalmak időpontjai: 2025.01.31. 17:00
2025.03.28. 17:00
2025.05.30. 17:00
Helyszín: FSZEK Király utcai Könyvtár