A haza,- a kultúra szeretete, a hosszútávra gondolkodás jellemezte az Újpestet alapító Károlyi családot. A jótékonyság, az adományozás is ebből fakadt. Volt miből – mondják talán többen is. Valóban, de mint a kor nemesei családjai tagjai közül többen tették, el is kártyázhatták volna vagyonukat. Kölcsey Ferenc intelmét, mely szerint „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl” – komolyan vették, s hittek benne.
Alapító oklevél
Gróf Károlyi István első „adománya” az a korszakalkotó oklevél volt, amelyben az Újpestre érkező iparosok számára telephely és lakás céljára területet adott haszonbérletbe. Az alapító levél kiadásakor,1840-ben, a településnek száznál alig több lakosa volt. Gróf Károlyi István olyan kedvezményeket biztosított, melyek révén a magyar történelemben egyedülálló módon, 70 év alatt a hegyközségből 50 000 főt meghaladó város alakulhatott ki, amely 1910-ben Budapest, Pozsony és Temesvár után az akkori Magyarország negyedik iparvárosa volt.
A kezdetektől biztosított önkormányzati önállóság azonban nem jelentette, hogy gróf Károlyi István és családja a későbbiekben magára hagyta volna a fiatal települést. Ingyenesen, illetve nagyon kedvezményes áron biztosítottak telket középületek létesítésére.
Városházák
A község választott bírái az 1840-es évektől magánházakban, saját lakásukban tartották üléseiket. Az első községháza 1845-ben közadakozásból épült fel a Palotai országúton, a mai Árpád út 21. helyén. Az építkezéshez a földbirtokos gróf Károlyi István 200 forint ajándékkal, továbbá jelentős mennyiségű égetett téglával járult hozzá. ( A községháza 1874-ben a lángok martalékává vált, leégett.)
Az Újpest jelképé váló mai, 1900-ban épült István úti városházi épület tervezését meggyorsította, hogy 1895 júliusában Sándor gróf olyan értelmű nyilatkozatot adott ki, hogy a Szent István tér tulajdonjogáról lemond.
Kórház
A Károlyi család költségén épült a Károlyi Sándor kórház is. A kórház létesítésére a városalapító Károlyi István gróf végrendeletében 10 000 forintot hagyományozott. A tervet fia, Károlyi Sándor gróf váltotta valóra. Országos alapítványai mellett igen sokat tett szűkebb Újpestért.
Legjelentősebb újpesti alapítványa kétségen kívül a Károlyi Kórház felépítése, működtetése volt. A saját költségen létesített magánkórház 1893 és 1895 között Ybl Miklós tervei alapján épült a Nyár utca 99. szám alatti másfél holdas telken. Belgyógyászati, sebészeti és szülészeti ellátást végeztek, célja az uradalom betegeinek, majd később, a nyilvánossági jog által, Újpest lakosságának ellátása volt. Az átadástól négy éven keresztül magánkórházként működött és a fenntartást is Károlyi Sándor gróf fedezte. A kórház befogadóképessége azonban hamar szűknek bizonyult, így Károlyi László gróf, Károlyi Sándor unokaöccse, 1912-ben új szárnyat építtetett, amelyet Clarisse pavilonnak neveztek el Károlyi László gróf édesanyjáról, Korniss Clarisse grófnőről. Az épület jelenleg is őrzi eredeti szerkezetét, homlokzatát, és a közelmúlt felújításai eredményeként, szépségét.
Oktatás, felekezeti élet
1868-ban gróf Károlyi István templom és paplak építésére telket adományozott a település központjában, a mai piacterület közepén. Megkezdődött a főplébánia templom építése. A katolikus vallású lakosok száma ekkor már megnőtt, így Somhegyi József fóti plébános kérte a váci püspököt, engedélyezze Újpesten önálló lelkész és káplán letelepedését. A káplán eltartásához Károlyi gróf évi 200 forintot adott.
Gróf Károlyi Sándor ház adománya a Katolikus Legényegyletnek átadott épület, egyik vadászkastélyát a karmelita nővérek kapták rendház céljára. Károlyi Istvánné, Orczy Mária és menye, Károlyi Sándorné Korniss Clarisse alapította az Istvántelken található Első Magyarországi Gyermekmenhely Egyletet, a Clarisseumot, melynek központi épületét Ybl Miklós tervezte. Az alapkőletétele 130 évvel ezelőtt volt.
Elmúlás
A település első lakói számára az 1830-as években a Károlyi-család temetkezési helyül adományozta az 1932-es állapotok szerinti Szent Gellért–Bocskay– Lővy utcák által határolt területet, amely nem sokkal az alapító oklevél kiadását követően, 1846-ban a kisközség tulajdonává vált. A sírkertet 1873-ig használták, majd a törvény által kötelező 30 év elteltével felszámolták.
Összeállította: B. K
Forrás: Újpest 1907–2007 – A százéves város. Kiadó: Kossuth Kiadó, Budapest 2007 Újpest Önkormányzata megbízásából.
Újpest. Írások a település történetéből. Az Újpesti Értelmiségi Klub gondozásában kiadta az Újpesti Helytörténeti Alapítvány