A hatvanas években még reális kérdés lehetett ez, a ’97-es Csinibaba című fi lmben banálisan viccesen hangzott el, mára pedig klasszikussá vált, akárcsak maga a fi lm, amelyet az Újpesti Majális szabadtéri mozijában láthatunk viszont.
Hogy kinek milyen élményt ad a Csinibaba, az valószínűleg korfüggő. Ki keserédes emlékezéssel, más nosztalgikus mosollyal, megint más esetleg naiv rácsodálkozással, de valószínűleg mindenki nagyokat kacagva nézi az 1962-ben játszódó zenés fi lmet. Aki a hatvanas években élte az ifjúságát, pontosan érti, hogy milyen volt akkor egy lakótömb élete, hogy milyen egy zárt országban vágyakozni a távoli, nagybetűs Nyugat iránt, és titokban hallgatni a beatzenét. Korunk ifjai viszont tán már azt is nehezen hiszik el, hogy valaha egyáltalán létezett itt ilyen világ. Tímár Péter jó ízléssel, remek humorral, régi, de felújított slágerekkel és kitűnő színészekkel szórakoztat minden korosztályt a fi lmmel, amelynek vetítéséhez nem is lehetne jobb kulissza, mint egy igazi majális. Az Újpesti Majálison, május 1-jén sörrel-virslivel a kézben, régi időkre emlékeztető kertmoziban nézhetik az újpestiek a Csinibabát, és választ kaphatnak arra a kérdésre is, hogy Helsinki vajon Nyugatnak számított-e a hatvanas években.
J. M