Kevés olyan ember akad, akinek élete és hivatása ennyire szorosan összefonódik egy közösséggel, mint Hegedűs Judité. Három évtizede dolgozik Újpesten, csendben, szorgalmasan, megbízhatóan – úgy, hogy közben pótolhatatlan részévé vált nemcsak az egészségügyi ellátásnak, hanem a mindennapok emberi, szociális hálójának is. Az idei évben méltán részesült az Újpest Egészségéért Díj elismerésében, amely nemcsak szakmai felkészültségét, hanem egyben emberi hozzáállását is elismeri.
Milyen érzések kavarogtak benned, amikor megkaptad ezt a díjat?
Minden évben csodálattal néztem azokat, akik megkapták ezt a kitüntetést, és amikor idén felhívtak, és elárulták, hogy idén én is díjazott leszek, az egy igazán felemelő pillanat volt. Rettenetesen megtisztelő volt nekem is ott állni a többi díjazott között, akkor éreztem át igazán ennek az egésznek a jelentőségét.
Egy zenetagozatos iskolába jártál, amiből nem következik egyértelműen az, hogy most betegápolással foglalkozol. Nem volt más út előtted?
Szinte már kisgyermekként éreztem, hogy az egészségügy lesz az életem, bár akkor még, mint szülésznő képzeltem el magamat. Az gyorsan kiderült, hogy a kórházak világa nem az én területem. Végül az alapellátásban találtam meg a számításomat, de nem volt semmi kitérő ebben a folyamatban.
Olvastam rólad, hogy Szolnokon laksz és mégis itt teljesítesz szolgálatot a városunkban. Hogyan kell ezt elképzelni a hétköznapokban?
Bár óriási a kötődésem Újpesthez, hiszen itt cseperedtem fel, én alapvetően szolnoki lány vagyok. Körülbelül hat éve költöztem le, vissza Szolnokra, ahol ráleltem életem párjára. Mégis Újpesthez köt a hivatásom, és ez a makacs ragaszkodás egyáltalán nem alaptalan részemről. Itt azt is meg kell említenem, hogy számomra ez a díj mást is jelent, nem csupán egyéni büszkeséget. Ezt a kitüntetést nemcsak én kaptam, nemcsak nekem jár az elismerés, hanem a kollégáimnak és vezetőmnek egyaránt. Csodálatos társakkal, egy szuper csapatban dolgozom. A főnököm, dr. Varga József, olyan nekem, mint egy megbízható lámpás a viharban, mindig mutatja a helyes utat. De két másik kolléganőmet, Ildikót és Leót is megilleti a dicséret, mert úgy vélem, hogy nélkülük én sem kaphattam volna meg ezt a díjat.
A megkérdezett idei díjazottak mindegyike úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem volt más céljuk már gyerekkoruktól, mint a mások szolgálata az egészségügyben.
Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki ennyi időt töltsön el ezen a pályán, több dolog is kell egyszerre. A kitartás, a szakmai alázat, szenvedély és nem utolsósorban humorérzék. Ezek összessége adja meg számomra azt az utánozhatatlan miliőt, ami minden reggel arra ösztökél, hogy bemenjek dolgozni.
Meglepetés volt számomra, amikor megláttalak a díjazottak között, mert én ehhez képest téged egy teljesen testidegen platformon ismertelek és kedveltelek meg már több mint egy éve.
Gondolom itt a Tik-Tok-videóimra gondolsz! Ezt első nekifutásra csak a saját magam szórakoztatására kezdtem el csinálni. Meglepő, de elég sokan követnek ezen a felületen, és akik ezt teszik általában a humorérzékemmel indokolják rajongásukat. Ezt a tulajdonságomat, a való életben, a szakmám gyakorlása közben sem felejtem el, és többek között ezért is szeretnek hozzánk visszajárni a betegeink. Valahogy így képzelem el én is a távoli jövőmet, hogy egyszer majd, mint bohócdoktor fogom gyógyítani a hozzánk betérő betegeket. Az biztos, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amiken csak a humor tud segíteni! No, meg a piócásember! E kettőben bízhatunk! 😊
Most mi következik az elismerés begyűjtése után? Jön egy kis pihenés, vagy egyből visszaülsz majd a „lóra”?
Jelen pillanatban szabadságon vagyok, de ha a karrieremre gondolsz, folytatni fogok mindent ugyanúgy ahogy eddig, ugyanúgy szívvel-lélekkel!
Volt a te életedre bármilyen hatása annak, hogy Curtis a testvéred?
Mindig is megpróbáltam kimaradni abból a nagy felhajtásból, ami körülötte zajlik és sohasem hakniztam az ő sikereivel. Természetesen óriási büszkeséggel tölt el, amit elért, de én nem szeretnék az ő mellékvizén felkapaszkodva ismertté válni. Én vagyok Curtis ritkán látott nővére, aki általában inkább kerüli a rivaldafényt.