10 év telt el azóta, hogy felcsendült az ABBA I have a dream című slágere, és Amanda Seyfried eltökélte, hogy kideríti, ki a vér szerinti apja, és meghívja a három lehetséges jelöltet az esküvőjére. Most itt vagyunk 2018-ban, és mi már láttuk a Mamma mia: Sose hagyjuk abba című filmet.
A folytatás is természetesen az ABBA dalaira épít, de vajon maradt-e annyi gigasláger, hogy kitöltse egy közel két órás musical zenei repertoárját. Nem maradt, de nem is baj, hiszen az ABBA olyan, mint a Bud Spencer & Terence Hill filmek, megunhatatlan és örökzöld. A klasszikus Dancing Queen, Waterloo, és Mamma mia mellett felcsendülnek olyan dalok, mint az Andante, andante, a Fernando, vagy éppen a When I kissed the teacher. Utóbbi esetében, ami a film nyitózenéje volt, kétségeim merültek fel, hogy lehet ez nem az a folytatás lesz, amire 10 évet vártunk, az egész egyfajta High School Musical stílust tükrözött, de ez az érzés hamar elszállt a későbbiekben.
Muszáj kitérni az ifjú Donna Sheridant alakító Lily James-re (Hamupipőke, A legsötétebb óra, Downton Abbey), aki tökéletesen hozza a figurát, de érdekes az, hogy mindezt nem azzal a szándékkal teszi, hogy Meryl Streep fiatal kori énjét kopírozza le, azzal lesz ő a tökéletes „Tánckirálynő”, hogy önmagát adja, és ez a fajta virgoncság, lendület, és szexiség annyi életet és színt visz a filmbe, hogy öröm nézni minden pillanatát.
Egy jó tanács azoknak, akiknek szándékukban áll megnézni a filmet. Zsebkendőt tessék bekészíteni, mert garantáltan szem nem marad szárazon, a film során végleg búcsút kell intenünk egy szívünkhöz közelálló karakternek, és az ő emlékére megírt lezárás kétség kívül gyönyörű, rendkívül érzelmes, és könnyfakasztó.
A filmet július 18-tól láthatjuk a hazai mozikban. Bíztatok mindenkit, hogy aki teheti, üljön be rá, és engedje, hogy magával ragadja az ABBA-láz.
Helmeczi Benjamin
Fotó: UIP Duna Film