Újpest egyik legrégebbi piacos dinasztiája a Dráfi család. A fiatal városban generációkon átívelő száz évükkel övék az elsőbbség. Az első cigány családok között telepedtek le, Érsekújváron maradt rokonaik közül sokan szegkovácsok, többen pedig zenészek voltak.
Dráfi József 1928. május 6-án született Újpesten, szülei vallását követve római katolikus keresztségben. Édesapja, Dráfi Gergely szegkovács, édesanyja, Dráfi Gergelyné Ilona zöldség-gyümölcs kiskereskedő. Szüleivel és húgával, Annával az UTE Stadion és Baross utca között a Don Bosco (ma: Sörétgyár) utca 6. számú házban éltek. Az Attila utcai elemi iskolát végezte el. Ismerősei rendkívül szerény, de annál szorgalmasabb gyermeknek ismerték, akinek tehetsége és ereje volt a fizikailag megterhelő kovácsoláshoz. Nem volt balog, azaz balkezes, amely problémát jelenthetett volna, ahogy mondták: „Kiüti a szívét, aki bal kézzel üti a vasat!” Édesapja hegedűre is elvitte, és ahogy kiderült tehetsége, vett neki egy hangszert is. Majd eldönti, melyiket választja.
József, hogy felkeressék az unokatestvéreket, 1944. szeptember 17-én édesanyjával együtt rokonlátogatóba indult Érsekújvárra. Szokás volt az évente legalább egyszeri utazás. Ha nem ők, akkor az érsekújváriak jöttek, általában vonattal. November 8-án visszaindultak Újpestre. A Nyugati pályaudvaron, mint „cigány származású egyént” letartóztatta a biztonsági rendőrség. Édesanyja számára ismeretlen helyre hurcolták. 45 évig nem tudta családja, hogy mi lett vele. A Nemzetközi Vöröskereszt kereső szolgálatának bevonásával derült ki, hogy Dráfi 1944. november 14-én a hírhedt dachaui koncentrációs táborban volt, ahonnan november 28-án továbbszállították Ravensbrückbe. 12587-es fogolyszámon, 1945. április 20-án – a haláltábor szovjet felszabadítása előtt tíz nappal –, a már munkára képtelen tizenhét éves fiút az SS őrség agyonverte. Tábori kartonjára felvezették: szegkovács.