Rendszeres olvasója vagyok az Újpesti Naplónak, folyamatosan figyelemmel kísérem a lakótársaimmal együtt a Káposztásmegyert érintő tudósításokat, a lakótelepen zajló eseményeket, akár a képviselőink munkájáról, akár a civilszervezetek tevékenységéről legyen szó.
Az a tapasztalatunk, hogy a közel negyvenezres lélekszámú lakótelepen zajló eseményekről, az önkormányzati képviselőkről, a lakótelep életéről kevés, vagy egyáltalán nem olvasható tudósítás.
Kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy a média szerkesztésénél vegye figyelembe a sokunkat érintő kérést: több figyelmet fordítsanak az itteniek életére is.
Tisztelettel:
Labancz Gyula
Kordován tér-i lakos
A kutyákról
Szülőként hosszú ideje tapasztalt problémával fordulok Önökhöz, mely probléma bár mindennaposnak tekinthető és valószínűleg más szülők/lakók figyelmét is felkeltette, mindezidáig változást az ügyben nem észleltem. Ezért gondolom, hogy panaszommal az illetékesekhez fordulva talán előtérbe kerülhet egy olyan probléma, mely sokunkat foglalkoztat.
Gyermekeim a IV. ker. lakkozó úti Gyermekház Alapítvány Általános Iskolájába (volt Szőnyi) járnak. Mind a reggeli odaút, mind a délutáni hazaút során többször tapasztaltuk, hogy a környéken lakók kutyáikat az iskola főbejárata melletti füves részen sétáltatják, ami önmagában természetesen nem lenne gond. Ami azonban megdöbbent és mélységesen felháborít, hogy:
1. olykor (elsős fiam méreteihez képest) félelmetesen nagytestű állataikat úgyszólván felügyelet és szájkosár nélkül engedik szabadjára, több ízben kellemetlen pillanatokat okozva ezzel mind a kisdiákoknak, mind szüleiknek, mert egyszerűen fogalmazva a járdaszélen ácsorogva, félve várakoznak az ugató és vicsorgó jószágok gazdájára, hogy az megnyugtatva állatukat mindenki folytathassa útját. Volt rá példa, hogy a gazdájára váró, póráz nélkül megkötetlenül kint hagyott nagytestű kutya az iskola közvetlen bejárata előtt, a bejárati ajtón senkit sem ki-, sem beengedve megbénította az iskolából hazaigyekvők forgalmát. A gyermekek az ajtón belül, a szülők az ajtón kívül várakoztak, míg a kutya gazdája meg nem jelent. A félelem mellett, mely ilyen esetben természetesnek mondható, fontosnak tartanám kiemelni, hogy ilyen módon több tíz ember és család idejével gazdálkodni (tudniillik jómagam kb. 20 percig álltam tehetetlenül az iskola előtt, kismamaként nem lévén elég bátor, hogy bevállaljak egy kutyamarást) – pontosabban talán garázdálkodni – senki emberfiának nem áll jogában. Leszögezném: tisztában vagyok vele, hogy ilyen és hasonló esetekben semmiképp nem az állat tehető felelőssé a történtekért.
2. A sétáltatással együtt járó és ügyünk szempontjából talán nagyobbik probléma a kutyapiszok, melybe lépten-nyomon belebotlunk az iskola környékén és közvetlen közelében. Ma reggel például azzal kellett szembesülnöm, hogy a gazdi maga terelte az iskola kerítésének tövébe kutyáját, hogy az ott végezze el nagydolgát. A kutya 3-4 helyen hagyta ott a füves részen és a kerítés tövében dolgait, de a gazdájának esze ágában nem volt a kutyapiszkot felszedni, ahogy az kultúrált emberektől (nagymamakorú, jól szituált hölgyektől, az iskola udvarán játszó gyermekektől alig 2-3 méterre piszkító kutya gazdájától) megítélésem szerint joggal elvárható volna. Mindamellett az iskolába tartó kisdiákok a dolgát végző állat védtelenségét ellensúlyozandó vicsorgásától megszeppenve toporogtak a járdaszélen, melyről a gazdi szemlátomást nem volt hajlandó tudomást venni. A dolog pikantériája, hogy mindez éppen a részleges ebzárlat idején történt. Az eset persze nem egyedi, hasonlókat, mint fent említettem volt, nap mint nap látnunk és tapasztalnunk kell a környék kutyatulajdonosaitól.
Sajnos az ebtartók rossz szokásai nem kizárólag az iskola környékén, hanem a kerület egészében ottfelejtik nyomaikat. Bátran állítom, hogy kerületszerte 5 méternyi utat nem lehet anélkül megtenni, hogy ne kerülne lábunk alá kutyagumi, nem is beszélve a füves területekről, melyek bár nem kijelölt kutyafuttatók, ergo rendeletben szabályozott módon rendes esetben nem lenne szabad állati ürülékbe botlanunk, mégsem engedhetjük gyermekeinket fűre lépni, mert a piszokba lépés elkerülhetetlen.
Ha én magánemberként a felelőtlen gazdinak felhívom figyelmét az általa okozott károkra illetve veszélyekre, jó esetben csak rosszindulatú megjegyzést, rosszabb esetben fenyegetőzést kapok válaszul. Ugyanakkor léteznek önkormányzati és magasabb szintű rendeletek, melyekre hivatkozással a probléma orvosolható lenne (lásd lent).
Mivel –gondolatom szerint- mindannyian tisztában vagyunk az állati ürülékben található és emberekre is veszélyes betegségekkel, mivel egyikünk sem szereti, ha jól beosztott idejével mások illetve jelentéktelennek tűnő események gazdálkodnak és mivel senki sem szívesen szlalomozik a járdán, az úttesten és egyéb helyeken a kutyapiszok garmadájában, különös tekintettel az iskolák, óvodák, bölcsődék környékén gyermekeivel egyetemben, arra kérem Önöket, erre a problémára megoldást keresni szíveskedjenek!
Mivel –gondolatom szerint- mindannyian tisztában vagyunk az állati ürülékben található és emberekre is veszélyes betegségekkel, mivel egyikünk sem szereti, ha jól beosztott idejével mások illetve jelentéktelennek tűnő események gazdálkodnak és mivel senki sem szívesen szlalomozik a járdán, az úttesten és egyéb helyeken a kutyapiszok garmadájában, különös tekintettel az iskolák, óvodák, bölcsődék környékén gyermekeivel egyetemben, arra kérem Önöket, erre a problémára megoldást keresni szíveskedjenek!
Köszönettel:
Molnár Melinda szülő