Reggel kilenctől este kilencig várta április 8-án, félmaratoni távú versmondásra és olvasásra a költészet rajongóit az Újpesti Gyermek-és Ifjúsági Ház.
Az Újpesti Diáknapok egyhetes, hagyományteremtő céllal zajló rendezvényébe egy közel ötven évre visszatekintő eseményt ötvöztek: József Attila születésnapja és a Magyar Költészet Napja megünneplését.
A félmaratoni verstávra már reggel 9 órakor beneveztek a Virág Óvoda nagycsoportosai, akik majd harmincan ültek be a terembe. Dobogó, mikrofon, virágcsokor és József Attila képmása köszöntötte a belépőket. A terem a technika segítségével összeköttetésben állt az intézmény bejáratával, ahol óriási képernyőn követhették nyomon a látogatók a versmondókat.
Az ovisok Palatinus Antalné óvodavezető, Mészárosné Horpai Katalin, Petőné Gyűszű Mónika óvónők és segítőjük, Vilhem Zoltánné bátorításával léptek be a terembe. A szokásos csivitelés helyett megilletődöttségüket jelezte a hirtelen beálló csend. Kerekes György, az UGYIH vezetője azonban pillanatok alatt szóra, azaz versre bírta a kicsiket, majd az óvó nénik forgatókönyve alapján valamennyien bátran és örömmel szavaltak. Ki néhány soros verset, ki hosszabbat, ki egyszer, mások kétszer léptek a mikrofonhoz. Élményt jelentett, amikor párosával, vagy hármasával szavaltak. A kicsik figyelték és nagy tapssal köszöntötték az éppen soros csoporttársat.
A versválasztásban Weöres Sándor, Osváth Erzsébet, Nemes Nagy Ágnes vitte el a pálmát, de Petőfi Sándor Anyám tyúkja, sőt a Nemzeti dal is bekerült a repertoárba. A versek során követtük a természet és az állatvilág ezernyi arcát, megláttuk az élet csodáit. Hallottunk tavaszváró mondókát, rácsodálkoztunk ismét a száncsengőre, az izzó galagonya bokorra, a hóemberekre, oly sok mindenre.
Az ovis csoport éppen befejezte a versmondást, amikor két felnőtt vendég érkezett, szintén a félmaratonra nevezés szándékával. Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere, és Tóth Sándor, az Újpesti Sajtó Kft. ügyvezetője.
Wintermantel Zsolt a dobogóra kuporodva mondta el a gyerkőcöknek, hogy kicsit komolyabb verset választott az ünnepi alkalomra, József Attila: Egy kisgyermek sír című – 1933-ban írt- költeményét olvasta fel. Tóth Sándor Romhányi József Nagy szamárfül című kötetét ütötte fel, s miként fogalmazott, két szösszenetet, a Hogyha nap volnék és a Mókusmese címűt olvasta fel. A két produkciót gyermekmosoly és taps jutalmazta.
Az ovisok apró ajándékkal és a siker élményével indultak vissza óvodájukba. Tudván, számukra a vers még a mindennapok csodája. Ezt a csodát sokáig kell őriznünk, felnőttként megtartaniuk.
B. K