Bár ma már január 1-jét tekintjük az új esztendő kezdetének, hajdan az év kezdete és az óév vége a tavaszhoz kapcsolódott. Évszázadokon át éltek és élnek ma is olyan szokások – a zajkeltés, a bőség szimbolizáló ételei –, melyek egyszerre segítik a közösséget az elmúlt év lezárásában és az új köszöntésében. Ennek a kérdéskörnek a titkait járjuk körül cikkünkben.
Az év utolsó napja, december 31-e nem csupán az óév búcsúja, hanem világszerte szilveszterként ismert ünnep is. Érdekes körbejárni annak a kérdését is, mikor alakult ki a szilveszter megünneplésének szokása, és mikortól vált január elseje az évbúcsúzás és az új esztendő köszöntésének napjává.
Mióta van január elsején az új év kezdete?
A naptárak története egészen az ókorig nyúlik vissza: Kr. e. 3. évezredben az egyiptomiak alkották meg a ma ismert naptárrendszer elődjét. Ekkoriban és később az ókori Rómában azonban sokáig nem január 1-jén indult az új esztendő. A legkorábbi római naptár szerint az év március 1-jével kezdődött, összhangban a tavasz és a mezőgazdasági év indulásával.
A fordulat Kr. e. 153-ban érkezett, amikor az újév kezdetét január 1-jére helyezték át, hogy igazodjon a konzulok hivatalba lépésének napjához. Julius Caesar részben ezt a rendet erősítette meg Kr. e. 45-ben a Julián-naptár bevezetésével, amely rögzítette a 365 napos évet és a négyévente esedékes szökőnapot.
A rendszer apró pontatlanságai évszázadok alatt összeadódtak, ezért XIII. Gergely pápa 1582-ben bevezette a Gergely-naptárt, amely korrigálta az eltérést – ettől kezdve vált január 1-je egységesen az új év kezdetévé mindazon országokban, amelyek elfogadták a reformot. A naptár elterjedése azonban nem egyik napról a másikra történt: több évszázadba telt, mire világszerte általánossá vált.
Miért hívjuk szilveszternek az év utolsó napját?
December 31-ét Magyarországon és sok más országban is szilveszter napjaként ismerjük – nem véletlenül. Az elnevezés I. Szilveszter pápához kötődik, akinek ünnepét a katolikus egyház ezen a napon tartja. A név az 1582-es naptárreform után terjedt el széles körben, amikor a Gergely-naptár egységesítette a naptári év felosztását.
Szilveszter a Gergely-naptár szerinti év utolsó napja, az új esztendő előestéje. A világ számos országában különböző szokásokkal köszöntik az óév búcsúját: családi összejövetelekkel, ünnepi vacsorákkal, városi programokkal, tűzijátékokkal. A keresztény hagyományokban pedig ilyenkor virrasztási szertartásokat is tartanak.
Szilveszteri hagyományok: évbúcsúztató szokások és hiedelmek
Az óév lezárása és az új esztendő köszöntése az emberiség egyik legrégebbi ünnepi hagyománya. Már az ókori mezopotámiaiak és egyiptomiak is tartottak évbúcsúztató ünnepségeket, amelyek célja a gonosz elűzése és a jövő évi bőség biztosítása volt.
A néphagyományban is kiemelt szerepet kapott ez a nap és az ehhez kapcsolódó hangos zajkeltés: ostorcsattogtatás, kolompolás vagy dudálás, amelynek révén a rosszat igyekeztek elűzni. Szintén gyakori szokás volt a téltemetés: az óévet jelképező bábut elásták, más helyeken pedig öregembernek öltöztetett fiatal férfiakat „űztek ki” a faluból, ezzel jelképezve az óév búcsúját.
Az év végi köszöntéshez szorosan kapcsolódott a közösségi kántálás is. Jókívánságokkal, énekkel járták házról házra a falut, eredetileg felnőtt férfiak, majd később a fiatalabb generációk is bekapcsolódtak.
A jövőbeli szerencse és a bőség előidézése érdekében különféle szimbolikus ételek fogyasztása is szokássá vált. A lencse, a bab, a rizs vagy a köles az anyagi jólétet szimbolizálja, és gyakran a zsebben is elhelyeztek belőle néhány szemet, hogy az egész év szerencsés legyen. A teljes kenyér megszelése a család bőségét jelképezte, míg a töltött rétes a hosszú életet és a gazdagságot, a töltelék mennyisége pedig az új év bőségét hivatott előre jelezni.
A háztartás jólétének biztosítására más apró szokások is léteztek: ha a konyhai tárolók – kávé, cukor, só, bors, liszt – telve voltak, az a következő év bőségét jelezte. Az üzlettel foglalkozók számára pedig a gyümölcs fogyasztása az elkövetkező esztendő termékenységét és sikerét szimbolizálja.
A szilveszteri rítusok része volt régen az ajtók éjféli kitárása is, amely lehetővé tette, hogy az óév „elhagyja” az otthont, és az új év akadálytalanul kezdődhessen. Így a hagyományos szokások egyszerre szolgálták a rossz eltávolítását, a közösségi ünneplést és a jövő évi bőség biztosítását.
Ma, amikor a pezsgőbontás pillanatai jelzik az új év kezdetét, érdemes emlékeznünk arra, hogy ezek a szokások évszázadok óta összekapcsolják az embereket az óév búcsújában és az új esztendő köszöntésében. Szilveszter így egyszerre az óév búcsúja és az új esztendő kezdete, a hagyomány és napjaink ünnepi szokásainak harmonikus összekapcsolódása.
SZFM