Johnny English újra lecsap – De miért?

Aki látta a filmet, annak nem is kell magyarázni, miért tudott ilyen jól működni, de ha mégis példát kellene mondani, egyértelműen azt emelném ki, hogy a Johnny English rendkívüli eredetiséggel figurázta ki a szokásos kémfilmes sablonokat, úgy mint a nők elcsábítása, speciális kütyük kezelése, és a világuralomra törő gonosz legyőzése. A végeredmény pedig megunhatatlan, mert a helyzetkomikumból, szóviccekből, és gegekből származó humorforrás, és természetesen Atkinson, aki örökzöld karakterét, Mr. Beant csempészte át az angol titkosszolgálat ügynökeinek világába, egy szeretnivaló, szórakoztató és vicces kémparódiát eredményez.

Most itt vagyunk 2018-ban, és a harmadik Johnny English kalandra ülhetünk be, várva azt, hogy a habókos, esetlen brit ügynök másfél órán keresztül próbára tegye a rekeszizmainkat. A történet szerint English visszavonult, azonban miután kibertámadás éri az MI-7 központját, és az összes adatbázisukban szereplő ügynökük személyazonosságát felfedik, a miniszterelnök asszonynak (Emma Thompson) nincs más választása, mint visszahívni őt, és megbízni azzal, hogy kapja el a támadót.

Az írók nem bízták a véletlenre, az első film vázára húzták fel az új sztorit, a megnevettető elemekkel viszont még ennyire sem foglalkoztak. A film humorforrása nagyjából kimerül abban, hogy Rowan Atkinson saját lábában elesik, vagy futás közben lefejel valamit, vagy a klasszikus sosem úgy sikerül semmi, ahogy azt hősünk elképzeli. Ha akarnánk, se tudnánk ezeken a jeleneteken nevetni, mert hála English társának Bough-nak (Ben Miller), még azelőtt megölik a poént, mielőtt eljutnánk odáig. Például: – Uram, nem kellene tankolni a kocsiba? – Ugyan Bough, dehogy! Két perccel később, a gonosz üldözése közben mi történik? Persze, hogy kifogy a benzin! Ki hitte volna?

Természetesen van olyan része a filmnek, amin lehet igazán, őszintén nevetni, vagy legalább megmosolyogni, és akinek elég egy lovagi páncélban való zakózás, hogy nevetőgörcsöt kapjon, azoknak mindenképpen javasolt a megtekintés. Már csak Rowan Atkinson miatt is érdemes megnézni a filmet, mert ő sem fiatalodik, éppen ezért sosem tudhatjuk, mikor láthatjuk utoljára a vásznon bohóckodni.