Kabát Péter sejti, hogy a munka neheze még csak most jön, ám nem tart a felkészülési időszak keményebb részétől sem. Csatárunkkal a vasárnapi szabadnapján a Nemzeti Sport beszélgetett.
– Hány évesnek érzi magát?
– Nem tudom, harminchatnak semmiképpen… De miért érdekli? – kérdezett vissza Kabát Péter.
– Csak mert Nebojsa Vignjevics a napokban azt mondta, nem bánná, ha Kabát Péter tizennyolc esztendős lenne, hiszen akkor még hosszú évekig számíthatna rá…
– Olvastam. Jól estek a szavai, de szerencsére én ezt már másodszor hallottam tőle, hiszen a négyszemközti beszélgetésünk alkalmával is elmondta. Az ott elhangzottak alapján egyértelműen úgy érzem, hogy a vezetőedzőnk a következő idényben is számítana rám, nem bánná, ha Újpesten maradnék.
– Csakhogy nem Nebojsa Vignjevics, hanem a tulajdonos dönt a sorsáról.
– Ezzel én is tisztában vagyok. Roderick Duchatelettel abban maradtunk, hogy márciusban leülünk, és átbeszéljük a jövőt, addigra eldönti, számít rám, vagy sem. Kíváncsi vagyok.
– Addig azért lesz néhány álmatlan éjszakája, nemde?
– Egyáltalán nem vagyok ideges, csak hát szeretném tisztán látni a jövőmet. Szerintem nincs ebben semmi különös. Ha rajtam múlik, nem várunk márciusig, a héten szeretnék asztalhoz ülni a tulajdonosunkkal, hogy faggassam a terveiről. A két hét múlva esedékes törökországi edzőtáborba már úgy szeretnék utazni, hogy tisztában vagyok vele, mi vár rám a következő szezonban. A legideálisabb az lenne, ha addigra már alá is írnánk a szerződéshosszabbítást…
– Már ha lesz, ugyebár!
– Ha most kellene válaszolnom arra, hogy Roderick Duchatelet szeretné-e, hogy maradjak, vagy alig várja, hogy megváljon tőlem, akkor előbbit mondanám. Úgy érzem, a tulajdonosunk sem bánná, ha maradnék, csak hát valamiért márciusig szeretne kivárni. De nem aggódom, szerintem meg tudunk egyezni…
– Mi a helyzet az izomlázzal?
– Nem ugrottunk fejest a munkába. Az izmok szépen lassan bemelegedtek, Nebojsa Vignjevics semmiképpen sem szeretné, ha a játékosok az előttünk álló szezonban is sorra dőlnének ki a különböző sérülések miatt. A mögöttünk hagyott héten csupán napi egy tréning volt, de mostantól élesedik a helyzet, szinte reggeltől estig kint leszünk a stadionban. Az edzőnk felkészített rá bennünket, a komolyabb munka most következik.
– Tart a keményebb munkától?
– Korábban Ausztriában és Bulgáriában is volt már szerb edzőm, nagyjából sejtem mire számíthatok. Lesz futás bőven, Nebojsa Vignjevics alaposan megdolgoztat bennünket, de nincs ezzel semmi gond, ez egyszerűen elengedhetetlen ahhoz, hogy a tavasszal jó erőben legyünk. Egyszerűen muszáj. Túl kell esni ezen az időszakon, hiszen a jó felkészülés alapjaiban határozza meg egy játékos idényét, néhány felkészülést már a hátam mögött tudhatok, és hát amikor ellazsáltuk a munkát, nem is ment a játék. Szóval alig várom, hogy keményem megdolgoztassanak.
– Aztán szép sorban jöhetnek az edzőmeccsek.
– Úgy van. A hétvégén már pályára lépünk, a törökországi edzőtáborban pedig tizennégy nap alatt nem kevesebb, mint hét felkészülési mérkőzést játszunk. Minden másnap pályán leszünk. Alig várom már, hogy játsszunk.
– A kérdés, kik lesznek a háta mögött. A klub tervei szerint ezen a télen inkább magyar játékosokat igazolnak – egyetért a kezdeményezéssel?
– Maximálisan! Mi játékosok sem bánnánk, ha néhány magyar futballista érkezne a Megyeri útra. Nem titkolom, akadna néhány, akit szívesen látnék a csapatban, de neveket természetesen szándékosan nem mondok. Meglátjuk. Kíváncsi vagyok kiket sikerül hozzánk csábítani. A lényeg, hogy valóban húzóemberek jöjjenek.
Szöveg: Nemzeti Sport / Borbola Bence