Wintermantel Zsoltnak, Újpest polgármesterének szívet melengető karácsonyi visszaemlékezésével kívánunk békés, áldott ünnepet. Boldog Karácsonyt, Újpest!
Még kicsi gyerekek voltunk a húgommal. Együtt élt a három generáció. Mikor eljött a várva várt nap, december 24., egész nap mindenki izgatottan készülődött. Édesanyám sütötte a mákos és diós beiglit. Véletlenül sem gesztenyést, almást vagy kaviárost.
A legemlékezetesebb, hogy ilyenkor délután nagyszü- leink mindig elvittek minket sétálni. Akár esett, akár fújt. Hullhatott a hó, és lehetett csontig hatoló a hideg, a korán sötétedő decemberi délutánon, szenteste napján mindig sétálni indultunk. S mire hazaértünk, a semmihez sem hasonlítható fenyőillat fogadott, ott várt minket a feldí- szített fa a sziporkázó csillagszórókkal, s alatta az ajándékokkal. Egyik legemlékezetesebb ajándékom egy fém építőjáték volt. Egy egész világot lehetett összecsavarozni belőle. Igazi dolgokat. Autót, helikoptert, darut, rakétakilövőt, de akár még őslényeket is. A másik emlékezetes ajándékom egy NDK modellvasút volt. Az NDK azóta már rég megszűnt, de a játék máig megvan, már kisfiammal is összeraktuk párszor. Nem véletlen talán, hogy végül közlekedésmérnök lettem. Később az is élesen megmaradt, amikor első ízben már én is önállóan készültem ajándé- kokkal a családtagoknak. Talán még nagyobb öröm volt, mint ajándékot kapni.
Sajnos nagyszüleim már nincsenek velünk. Az idei karácsony közeledtén változatlanul édesanyám süti a bejglit. Mákost és dióst, mint mindig. De most már a szüleim indulnak sétálni szentestén a gyermekeimmel. Akár esik, akár fúj. Az én meglepetésem most már az ő örömük. Szeretetben gazdag, áldott ünnepeket kívánok!
WINTERMANTEL ZSOLT