Már mindenütt feldíszítve állnak a közösségi karácsonyfák, a legkisebb falu községháza előtt éppúgy, mint a Parlamentben. A mi időnkben – nem úgy, mint ma – még nem mindenütt állítottak fenyőket a karácsonyi készülődéshez, de ettől még nagyon is készülődtünk és „vártuk a Jézuskát.”
Örömet akartunk szerezni a környezetünkben élőknek. Ezért történt, hogy egy karácsony során becsaptam a szüleimet, kiváltképp anyámat, akinek örömöt, büszkeséget akartam csempészni az ünnepébe.
A lehetőség kínálta magát: az iskolában meghívót kaptunk a parlamenti úttörő karácsonyra. Az Attilából, ha jól emlékszem, ketten, Gábor meg én, a „nyomolvasó mozgalomban” való részvételünkért. Interjút készítettünk a MASPED akkori vezérigazgatójával, aki 45-ben azt a villamost vezette a Margit hídon, ami alatt a németek lerobbantották a szerkezetet, de maga a jármű már nem került a vízbe. A beszélgetés és a nyomolvasás jól sikerült, így kerültünk aztán karácsonykor a parlamentbe.
Zsúfolásig megtelt úttörőkkel! Színpad színpad hátán, műsort műsor követett. Volt ének, zene, tánc és persze vetélkedő. Olyan dupla vagy semmi alapon: a helyesen válaszoló megduplázhatta a nyereményét, ami, ha jól emlékszem, két Sportszelettel kezdődött, és annak a mennyisége duplázódott vagy veszett el egy nem jó válasz után. Mi, Gáborral közelébe sem fértünk a dobogónak, amin a vetélkedés folyt, de azért jól elvoltunk a sok-sok történés között.
A bajt az okozta, hogy én örömet akartam szerezni anyáméknak, ezért otthon azzal indítottam, hogy „részt vettem a vetélkedőben, minden kérdésre válaszoltam és nyertem 32 db. Sportszeletet!”
Volt öröm és büszkeség, anyámék boldogan újságolták a családban. Csak akkor jött a kényelmetlen fordulat, amikor anya azt kérdezte: „de egy Sportszeletet hoztál nekünk a nyereményből?” Én valószínűleg elsápadtam, mert erre nem készültem. Így kénytelen voltam azt mondani, hogy nem, a hosszú műsoridő alatt megeszegettük a nyereményt. Anyám kicsit furcsállotta, hogy a 32 szeletből egy se jutott haza, de elfogadta, mert mi mást tehetett volna?
Sose bocsátom meg magamnak, hogy hazudtam. Azzal, hogy karácsonyra egy kis plusz büszkeséget akartam szerezni nekik. Azóta, ha Sportszeletet látok, márpedig látok, mindig felötlik bennem anyám furcsa, mosolygós, kétkedő tekintete, hogy a fia nyert-e valóban 32 csokoládét a parlamenti vetélkedőn?
Réti János