Az Újpesti Városvédő Egyesület Nemzeti Kincseink programsorozatának témája nemzeti értékeink felkeresése. Mindig nagy érdeklődésre tart számot tagjaink körében a történelem viharait átvészelt települések, épületek megtekintése. Minden alkalommal tekintélyes létszámmal veszünk részt az idegenvezetéssel, esetenként történelmi előadással fűszerezett kirándulásokon.
Kastélyok nyomában címmel április 12-én Iványi János szervezett látogatást Sülysápra, Hatvanba, Tóalmásra és Turára. A program célja az építészeti emlékek szemrevételezése volt. Szikrázó napsütésben, de hűvös időben indultunk el. A korán beköszöntött tavasz pompás virágokkal, zsenge levelekkel és hajtásokkal színesítette meg utunkat, állomásainkon madarak éneke fogadott.
Először Sülysápra mentünk, amely két Árpád-kori település, Tápiósüly és Tápiósáp egyesüléséből jött létre, és 2013 júliusában városi rangot kapott. A Grassalkovich-kastély nagy területű, bekerített parkban helyezkedik el. A fehér épület folyamatos felújítás, karbantartás alatt áll, jelenleg egy külföldi cég irodái találhatók benne. Eredetileg vadászkastélynak épült, késő barokk stílusban, Grassalkovich I. Antal megrendelésére. Az épületbe nem tudtunk bejutni, de a parkból is láthattuk a kastély egységes szerkezetét, tiszta stílusát. Iványi János elbeszélése nyomán tudomást szereztünk a felújítási munkák nem látható, de szükséges nehézségeiről, nehezen elért eredményeiről. A ház falán tábla emlékezik meg arról, hogy 1849 tavaszán Petőfi Sándor a kastélyban tartózkodott. Vezetőnk a város további érdekességeire hívta fel figyelmünket: pár méterrel arrébb látható a Hevessy-kúria részben átalakított, részben elbontott épülete. 1840 körül klasszicista stílusban emelték, mára csak impozáns kapuja maradt meg. Falai között iskola működik. Pár méterrel feljebb, bokrok takarásában a Sőtér-kastély áll üresen, megkopott állapotban, lehangoló látványt nyújtva. Az egyszerű alaprajzú, szabályos épület megmentését csak remélni tudjuk.
Sülysáp érdekessége a török kiűzése után helyreállított Kisboldogasszony-templom.
Egyike hazánk legrégebbi épületeinek, magán viseli a román és a gótika építészeti jegyeit. Vélhetően I. (Szent) István templomépítő törvényei alapján épült. Sülyt 1259-ben említik először, amikor IV. Béla a nyúlszigeti apácáknak adományozta a területet, akkor már egy kis templom állhatott ezen a helyen. A tornyot 1489-ben építették hozzá. A török hódoltság idején elhagyatott falai között gyökerek, indák, ágak nőttek. A török kiűzése után 1696-ban felújították, bővítették, később többször átalakították. A Sőtér és Etre család kriptája itt található. Ma ezen a helyen egy szép, kívül-belül fehér templom magasodik, szentélyében a fából faragott, láncon függő Jézus alakját, a falakon a stáció képeit, oldalt pedig a régi, de felújított oltárt láthattuk (régebben a befalazott gótikus ablakok előtt állt, miután lebontották a falakat, az oltárt át kellett helyezni).
Rövid utazást követően Hatvanban álltunk meg, a Grassalkovich-kastély közelében.
Pár évvel korábban felújítás közben már láttuk az 1979-ben életveszélyessé nyilvánított épületet. Az eredeti parkot évtizedekkel ezelőtt felszámolták, a fákat, bokrokat, cserjéket kivágták, helyükre középületeket, lakóházakat építettek. Ma felújított, fenséges kastély látványa tárult elénk. A megmaradt előkertet igyekeztek az épület stílusához igazítani. A hatalmas park szobrai, kőpadjai elvesztek, csupán az eredeti szökőkút néhány darabja látható. Jelenleg a kastély termeiben a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum kiállítása kapott helyet. Nagyon szép, érdekes tárlatot láttunk.
A kastélyt ugyanaz a Grassalkovich I. Antal építtette, aki a sülysápit és a gödöllőit is. Az épület két részletben készült; 1754-ben és 1763-ban, felhasználva a hatvani vár romjait is. A copfstílusba hajló késő barokk épületről első benyomásunk a korinthoszi oszlopos bejárat láttán alakul ki. A kapu két oldalán, az oszlopok mellett az erkélyt tartó két fél alakos atlasz látható, oromzata közepén a párkány felett a Grassalkovich-címer helyezkedik el. Belső termeiben gyakori volt a stukkódíszítés, jelenleg csak a díszterem mitológiai témájú reliefje látható. A kastély újabb kori berendezésére a telefonszoba bútorozott részlete utal.
Rövid utazás után megérkeztünk Tóalmásra, az Andrássy-kastélyhoz. I. Ferenc József a millenniumi ünnepségek alkalmával felhívással fordult a magyar nemességhez, hogy az évfordulóhoz méltó maradandó épületeket, emlékműveket emeltessenek. Ennek hatására Wahrmann Renáta építtette az eklektikus stílusú, ötvenszobás kastélyt a Bócz-kertben. A kertből kialakított angolparkban áll egy neoreneszánsz, ma is működő víztorony. A birtok házasság révén a Beretvás családhoz, később az Andrássy családhoz került. A második világháborúban hatalmas károk keletkeztek az épületben, eltűnt a teljes berendezés. A kastély ismerős lehet a Tizedes meg a többiek című filmből. Jelenleg falai között egy oktató és táboroztató alapítvány működik. A főépület kívülről viseli az enyészet nyomait, de belül egyes termeit használják. Megnézhettük a faborítású lépcsőházat az íves falépcsőkkel, a stukkóval díszített hangulatos termet, az ebédlővé átalakított szalonokat (nagyon puritán volt), majd a pálmaházon át kisétáltunk a parkba. A melléképületeket az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek kiszolgálására tették alkalmassá.
Ismét buszoztunk egy keveset, míg a turai Schossberger-kastélyhoz értünk. Shossberger Zsigmond a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapítója volt, hatalmas vagyonra tett szert, gyermekei ennek köszönhetően bárói rangot kaptak. Rövid, egyszerű sétány végén kecsesen tárult elénk a pompás épület. Mozgalmas látvány fogadott minket: a bejárat feletti rizaliton címer, kiugrók, árkádok, hengeres tornyok, kémények, ablakok és a szögletes kupola alatt elhelyezkedő pálmaház. Az Eszterházyaktól vásárolt birtokon a festői kastély francia neoreneszánsz stílusban, állítólag Ybl Miklós tervei alapján épült 1883-ban. Az építész Bukovics Gyula érdeme a légréses szigetelés a falakban, a vízvezeték, az angolvécé, az étellift és a központi fűtés, a szellőzést szolgáló kémények, valamint a tüköraknás fénycsapda, amely a palota mélyebb részeibe is eljuttatta a tetőről áradó természetes fényt. A kastély lenyűgöző látványa majdnem feledtette romos állapotát. Bár folyamatosan felújítások folynak, még sokáig nem láthatjuk teljes pompájában. Belülről is megtekinthettük egyes részeit. Sok képzelőerő kell ahhoz, hogy régi fényét magunk elé idézzük – a filmesek már felfedezték.
Fáradtan, de sok szép élménnyel gazdagodva indultunk hazafelé. Az idő is együtt érzett velünk, a napot vékony felhők takarták el, hűvös szellő borzolta a fák fiatal hajtásait. Csendesen ültünk a buszban, lelkiekben készülve a következő kirándulásra.
Somorjai Edéné