Neil Armstrong neve bizonyára mindenkinek ismerősen cseng. Ő volt az első ember, aki a Holdra lépett, és tőle származik a „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” történelmi jelentőségű mondata. Hihetetlen, de gyakorlatilag egy fél évszázadot kellett várnunk arra, hogy mozifilm készüljön az emberiség legveszélyesebb és legjelentősebb küldetéséről.
A minimális CGI-ra, a néha dokumentarista, de amúgy a klasszikus filmes beállításokra építkező, és a 60-as évek technikáját, színeit és stílusát tükröző képi világú film sokkal inkább az emberről, sem mint a holdraszállásról szól. Ez sokak számára akár lehangoló is lehet, de tény és való, hogy Az első ember egy életrajzi dráma, melynek fókuszában Neil Armstrong áll, és csak másodsorban egy történelmi film.
A film bár dramaturgiailag hagy némi kívánnivalót maga után, olykor-olykor döcög a sztori, de technikailag mind a hang, mind a kép és a zene egyszerűen zseniális. A szűk látószögű felvételeknek és a brutális hangkeverésnek köszönhetően a néző is úgy érezheti, mintha ő maga is be lenne zárva a rakéta kabinjába, és bizony nem kizárt, hogy egyes jeleneteknél jelentkezhet egy enyhébb fejfájás vagy szédülés.
Az első ember nem a legtökéletesebb űrutazással foglalkozó filmalkotás, de méltán helyet érdemel a legjobbak között.
A film október 18-án debütál a hazai mozikban.
Helmeczi Benjamin
Fotó: UIP Duna Film