Miközben a tanulók már javában élvezik a nyarat, sok szülő és pedagógus fejében ott motoszkál a kérdés: vajon mikor kerül végre a gyerek kezébe a Légy jó mindhalálig vagy Az arany ember? A kötelező olvasmányok sok diák szemében továbbra is mumusok – pedig hatalmas élményt is jelenthetnek. Hogy hogyan lehet a klasszikusokat közelebb hozni a mai gyerekekhez? Ebben segít többek között Bodó Anna, az Újpesti Babits Mihály Gimnázium pedagógusa is, aki nemcsak tanítja, de újra is értelmezi a nyári olvasás élményét.
Hangulatteremtő
Sokan nehezen tudják elképzelni, hogy valaki önszántából olvas el például egy Jókai-regényt vagy Arany-balladát a nyári szünet közepén. Pedig az olvasás – ha jól adagoljuk, és megfelelő hangulatot teremtünk hozzá – lehet valódi élvezet is. A kulcs talán az, hogy a kötelező olvasmányokat ne iskolai kötelezettségként, hanem felfedezésre váró történetekként tálaljuk.
Bodó Anna, az Újpesti Babits Mihály Gimnázium pedagógusa is úgy látja, hogy a kötelezők iránti lelkesedés az évek előrehaladtával csökken:
„Én egy nyolcosztályos gimnáziumban tanítok – a gyerekek érdeklődők, intelligensek. Mégis – úgy veszem észre – ahogyan növekszenek, úgy idegenkednek egyre jobban a kötelező olvasmányoktól. Az 5–8. évfolyamokon mondjuk az osztályok harmada, a felsőbb évfolyamokon talán osztályonként 3–4 diák van, aki nyáron kézbe veszi a kötelezőket. Nyolcadikban komoly szenvedések árán tudják csak elolvasni a Légy jó mindhalálig című regényt.” – teszi hozzá Bodó Anna.
Segíthet a család – de hogyan?
A szülők sokat tehetnek azért, hogy a nyári olvasás ne kényszer, hanem közös élmény legyen. Nem kell feltétlenül együtt fel- vagy elolvasni a könyveket, bár az is nagyszerű lehet, de egy-egy beszélgetés, közös filmnézés (ha készült filmváltozat), vagy akár egy kirándulás a regény helyszínéhez kapcsolódva is segíthet abban, hogy a gyerekek más szemmel nézzenek ezekre az olvasmányokra.
„Napjainkban már nagyon fontos a filmes feldolgozás.” – mondja Bodó Anna. – „Sokan csak azt nézik meg – ez is jobb annál, mintha egyáltalán nem foglalkoznának a témával. Én persze azt ajánlom, hogy először olvassák el a regényt, csak azután nézzék meg a filmet. Izgalmas téma a kettőt összevetni, még az érettségi tételek között is előfordulhat ilyen feladat.”
Kreatív megközelítések – napló, rajz, podcast
Egyre több pedagógus ösztönzi arra a diákokat, hogy ne csak „elolvassák”, hanem valamilyen formában fel is dolgozzák az adott művet. Egy olvasónaplónak nem kell feltétlenül unalmasnak lennie – lehet például illusztrált képregény, TikTok-videó, saját készítésű könyvborító vagy akár egy podcastbeszélgetés a főhősről. A lényeg, hogy a történetek életre keljenek – így pedig sokkal könnyebb megérteni és megszeretni őket.
Kötelező? Igen. De nem kell, hogy annak érződjön.
Bodó Anna szerint a kulcs az élményszerűség: „Az a fontos, hogy a gyerek szeresse a könyvet, amit kézbe vesz. Észrevételem szerint sokan szeretnek olvasni – csak nem éppen a kötelezőket.” Ezért is örömteli, hogy a tanárok ma már próbálnak olyan műveket is bevonni, amelyek jóval közelebb állnak a mostani fiatalok világához.
„Igyekszünk olyan kötelezőket is választani, amelyek mai írók művei – például Louis Sachartól a Stanley, a szerencse fia, vagy Suzanne Collinstól Az éhezők viadala. Az utóbbit annyira szerették a diákok, hogy automatikusan elolvasták a sorozat további köteteit is.” – árulta el Anna mosolyogva, és halkan azt is hozzátette, hogy talán van még némi remény.
A kötelező olvasmányokat tehát nem lehet elkerülni – de azt, hogyan viszonyulunk hozzájuk, már mi döntjük el. Ha a nyári szünetet nem az olvasás rovására, hanem annak részeként éljük meg, sokkal nagyobb eséllyel hagy mély nyomot egy-egy könyv a gyerekekben. És ki tudja – talán épp egy nyári olvasmány lesz az, ami egy életre megszeretteti velük az irodalmat.