A Kozmafa Sportklub amatőr asztalitenisz-csapat – különböző neveken és székhelyekkel – több mint három évtizede működik Újpesten. A lelkes pingpongosok komoly sikereket könyvelhetnek el, legutóbb például december elején a PP Club asztalitenisz-kupáján győzedelmeskedtek bravúros játékkal. Csapatvezetőjük, Király Attila Lajos nyolcvanadik évét töltötte idén, ennek dacára továbbra is a klub egyik legütőképesebb játékosának számít. Attila bácsival beszélgettünk.
Király Attila Lajos tősgyökeres újpestinek számít, gyerekkorát a Külvárosi Kávéházzal szemben, a Dózsa György utcában (a mai Görgey Artúr utca) egy nagy fakapus házban töltötte, itt szeretett bele az asztaliteniszbe is. „Lerajzoltuk a kapu alá a pingpongasztalt és keresztbe tettünk egy fát, így játszottunk gyerekként” – meséli Attila bácsi. „Később sikerült egy igazi pingpongasztalt szereznünk, volt ugyanis a szomszédságban egy kislány páros, akiknek a szülei vettek egy iskolabútorból kiselejtezett asztalt, ők azonban nem játszottak rajta, így végül mi kapuk meg.” A felnőttek, akik tudtak egy kicsit pingpongozni, szívesen tanították a kis Attilát és barátait, de saját bevallása szerint a mérkőzések nem voltak éppen világklasszis színvonalúak.
Attila bácsi eredetileg asztalosnak tanult, később az újpesti Táncsics bőrgyárban, illetve különböző más bőrüzemekben dolgozott. 22 évesen a díszműbőrgyárban vetette bele magát komolyabb szinten az asztaliteniszbe, ahol amatőr üzemi bajnokság folyt, illetve létezett még a bőrgyárak közötti, ún. Bőrös-kupa. „Sosem jártam edzőhöz, magamtól tanultam mindent. Amit láttam, odafigyeltem” – meséli. „Ahol dolgoztam, gyárakban, ott játszottam a helyi amatőr csapat színeiben. Sok sportegyesületben megfordultam. Két évig játszottam a budapesti másodosztályban is, ahol a legnagyobb sikerem az volt, amikor egyszer megvertem Bátorfi Csilla apját”.
A mai Kozmafa Sportklub elődjének számító csapat hosszú időn keresztül kovácsolódott össze; a lelkes amatőr pingpongozókból álló társaság az elmúlt évtizedekben számos helyen megfordult, mígnem 5 évvel ezelőtt a Kozma Lajos Faipari és Kreatív Technikumban talált új otthonra, egy szerencsés kapcsolódási pontnak köszönhetően. Az egyik játékosuk, mielőtt nyugdíjba ment volna, a Faipari pedagógusa volt, közbenjárására Huszár Márton igazgató rendkívül nagylelkűen engedélyezte, hogy a csapat az iskolában tarthassa az edzéseit. Attila bácsi nemcsak a klub legrutinosabb játékosa, de évtizedek óta csapatvezetőként is segíti társait.
A csapat jelenleg a kerületi másodosztályban játszik és hét tagot számlál, akik többsége újpesti vagy káposztásmegyeri, de két XIII. kerületi játékos is erősíti a létszámot. Van köztük filmes berendező, vasutas és nyugdíjas is. A maga nyolcvan évével Attila bácsi a legidősebb természetesen, az ellenfelek ugyanakkor rendszeresen alábecsülik őt, azt gondolják, könnyű lesz legyőzni, majd jön a hidegzuhany. Ő maga természetesen szerényebben fogalmaz: „A pingpongnál egy kis szerencse is kell. Abban az osztályban pedig, ahol mi játszunk, a tudáson és a rutinon kívül egy kis plusz észre is szükség van, meg kell figyelni, ki kell ismerni az ellenfelet, és akkor lehet győzni”.
A korelnök szerint azonban tudni kell, mikor érdemes abbahagyni. „Jövőre már csak szórakozásból szeretnék játszani, versenyszerűen nem. Életkoromból adódóan eddig is úgy voltam vele, hogy inkább akkor állok be, ha szükség van rám, ha erős az ellenfél. Persze mindig erős ellenfelet kaptunk, úgyhogy mindig beálltam erősíteni a csapatot” – mondja nevetve.
Sajnos a vérfrissítés nem könnyű feladat. „Nehezen jönnek Újpestre az új emberek, mert földrajzilag kiesik nekik, illetve vannak sokan, akik szeretnek pingpongozni, de ennél magasabb szinten akarnak játszani, még úgy is, ha nincs meg hozzá a megfelelő tudásuk” – magyarázza Attila bácsi. „Elmennek a budapesti másodosztályba vagy a kerület I-be, hogy mutogathassák magukat, nem számít nekik, hogy folyton kikapnak. Sok embernek nincs reális tudása arról, hogy milyen szinten áll”.
Az asztaliteniszsport magyarországi helyzetéről és a fiatalok lehetőségeiről sincs igazán kedvező véleménnyel Attila bácsi, aki szerint a gyerekek előremenetelét illetően a pénz gyakran jobban számít a tehetségnél. „Egy egyszerű munkás szülő nem fogja tudni kifizetni a rendszeres edzéseket a 6-7 éves gyerekének, a felszerelésről ne is beszéljünk” – magyarázza. „A másik probléma, hogy megszűntek a helyek, nincs hol pingpongozni. Van a Statisztika, a BVSC és talán a KSI, ahol gyerekekkel foglalkoznak”.
Mindennek dacára természetesen a játék szeretete az első, a Kozmafa Sportklub pedig sikert sikerre halmoz. A lelkes amatőr pingpongozók örömmel várják mindazokat az újpestieket vagy Budapest más részén élőket, akik látnak magukban elég tehetséget és szívesen csatlakoznának egy régóta működő sportközösséghez.
RD