Mit nekünk meteorológia! Figyeljük, mit csinál, és kiderül, jön-e a tavasz.
Február 2-át (a katolikus naptár szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe) „tavaszkezdő” napként is emlegetik, és két különböző, tartalmában hasonló, állathoz kötődő, népi „meteorológiai” bölcsességet is kötnek hozzá.
Az egyik szerint ma inkább a farkas nézzen be az ablakon, mint a nap, mert, ha szép, enyhe idő van, elhúzódik a tél. Ezt üzenheti meg a hiedelem szerint a barna medve is, amely, ha ma meglátja árnyékát, azaz süt a nap, visszabújik, mert hosszú, kemény tél áll előttünk. Ám ha odakint csikorgó hideg fogadja, érzi, tudja, hogy hamarosan tavaszodni kezd.
A közvélekedéssel ellentétben egyébként a barna medve nem alszik téli álmot, csak pihenőt tart egy földbe vájt üregben, barlangban. Ilyenkor az anyagcseréje és szívverése is lelassul, így a tápanyagszükséglete annyira lecsökken, hogy a nyáron felszedett tartalék és a rendelkezésre álló kevéske eleség elég lehet a túléléshez. Ráadásul időnként, általában enyhébb, napsütéses időben ki is bújik rejtekéből, így alakulhatott ki a vele kapcsolatos népi időjárás-előrejelzés.
Mindenesetre ott, ahol ez megfigyelhető, ma kiderülhet, mi a véleménye az időjárás alakulásáról. Ha előjön, de nem találkozik az árnyékával, rövidesen beköszönthet a tavasz. Vagy nem.
Mint ismeretes február másodika Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amelyhez több egyházi rituálé és népi hiedelem is kapcsolódik. És időjárásjósló nap is.
Február 2-án a keresztény egyházak jó részében annak az évfordulóját ünneplik, amikor Mária és József – a zsidó előírásoknak megfelelően – elvitte a jeruzsálemi templomba bemutatni az elsőszülött fiút, Jézust. A napot Szűz Mária megtisztulásának is hívják, hiszen ekkor fejeződött be Jézus szülőanyja számára a gyermekágyas időszak. Ennek leteltével léphetett be Szűz Mária a szülés után először a templomba.
És hogyan kapcsolódik a gyertya az ünnephez? A szentelt gyertya magát Jézus Krisztust jelképezi. Mint ahogy a gyertya elfogy, miközben világosságot nyújt, úgy Jézus is fölemészti saját magát, hogy másokat szolgálhasson. Ebből ered a gyertyaszentelés hagyománya. A katolikus egyház azért szentel gyertyát ilyenkor, hogy tudatosítsa a hívekben, Krisztus az örök fény.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához több, széles körben elterjedt népi hiedelem kapcsolódik. Úgy tartották, hogy a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.
Ez a nap bővelkedik időjárás- és termésjósló hiedelmekben is. Úgy tartották, ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Február 2-ához kapcsolódó közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az iziket (tüzelésre használt kukoricaszár) szedd elő!” – azaz még fűteni kell. Ezen a napon azt is megfigyelték, hogy meddig süt be a nap a pitvarajtón ilyenkor, mert úgy tartották, az megmutatja, meddig fog még a hó beesni.
A naphoz kötődő legismertebb időjósló hagyomány szerint február 2. napján a medve előjön a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát a napsütés miatt, akkor visszacammog aludni, mert hosszú lesz még a tél. Ellenben, ha borús idő, akkor kinn marad, mert már nyakunkon a tavasz.
A méhészek ilyenkor kisöpörték a kaptárokat, hogy bőségesen legyen méz az évben. Szeged környékén abban hittek, ha nem alszik el a gyertya szenteléskor, akkor jó méztermés lesz.
CSG