Két halálos áldozattal- és egy sérüléssel járó késeléses támadás történt január 16-án a felső-szlovákiai Szepesófaluban. A település középiskolájának egyik 18 éves tanulója, aki a beszámolók szerint súlyos lelki válsággal küzdött és korábban többször is meggyűlt a baja a törvénnyel, támadt rá egy pedagógusra és két diáktársára. Dr. Duró Zsuzsa pszichológussal, az Újpesti Felhőn Szállók Program szakmai vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan ismerhetők fel a súlyos lelki gondok gyermekeknél, kamaszoknál és mit tehetnek a szülők és a pedagógusok, hogy megelőzzék a hasonló tragédiákat?
Az efféle borzalmas eseteknél sohasem mehetünk el a kérdés mellett, milyen terheket cipel magával az a fiatal, aki ilyen szörnyűséget képes elkövetni – mondja dr. Duró Zsuzsa. Mindig felmerül a szakemberekben a kérdés, honnan eredeztethető ez a típusú agresszív viselkedés. Alapvetően kétféle irányból kapjuk a képességeinket, viselkedési hajlamainkat: fontosak a genetikai adottságok, milyen tulajdonságokat öröklünk szüleinktől, nagyszüleinktől, valamint a minket ért környezeti hatások.
A magyar kutatók, köztük Czeizel Endre is, azt az álláspontot erősítik, miszerint a viselkedésformák manifesztálódásában lényegesen erőteljesebb a környezeti hatásoknak a szerepe. Mit látok magam körül, milyen mintákat kapok a családomból, a környezetemből, a nevelési-oktatási intézményemből, amely rám olyan hatással van, hogy szeretném megismételni. Amikor valaki egy élet kioltására vagy más erőszakos cselekedetre készül, biztos, hogy a háttérben hosszú ideje tartó kudarcélmény, frusztráció húzódik meg.
A legtöbb hasonló esetben már kisgyermekkortól kezdve elkezdődnek a traumák: az illető nem kiegyensúlyozott családi környezetben szocializálódott, nevelődött, ahol nincs partner az esetleges nehézségek, problémák megbeszélésére. Nincsenek barátai, akik segíthetnének neki, nem találja a helyét a világban. A szlovákiai példa is mutatja, hogy a gyilkossá lett fiú hosszú évek óta küzdött súlyos problémákkal, egy ideig intézetbe is került.
A fiatal kompenzál – magyarázza a pszichológus-szakember. Ha valami az egyik területen nem sikerül, egy másik területen ki kell törnöm, mert önmagamnak és a környezetemnek tudat alatt bizonyítani kell, hogy én is érek annyit, mint mások. Ez a folyamatos összehasonlítás a kortársakkal jelentős negatív érzelmeket generál. Az ilyen módon sérült, idegrendszeri nehézségekkel küzdő fiatalok esetében a hormonális változások is markánsan belejátszanak a hirtelen kitörő agresszióba és elvezethetnek egy szélsőséges magatartáshoz.
Komplex problémáról van szó és sajnos Magyarországon is nagyon sok hasonló eset fordul elő. Szerencsére idehaza ennyire szélsőséges magatartást még nem tapasztaltunk – állítja dr. Duró Zsuzsa – ez gyaníthatóan annak tudható be, hogy egy viszonylag jól kialakult jelzőrendszer működik Magyarországon. A pedagógus jelzi a problémát, az iskolapszichológus tud foglalkozni a gyerekkel, ha magasabb szintre kell emelnünk a kezelést, akkor belép a képbe a gyermekvédelmi-gyermekgondozói hálózat, szélsőséges esetben megtörténik a családból való kiemelés.
Hogyan ismerhetjük fel, ha egy gyerek, fiatal hasonló lelki problémákon megy keresztül?
Dr. Duró Zsuzsa szerint a leginkább árulkodó jel természetesen az illető viselkedése. Általánosságban a viselkedésváltozás mutatja a legjobban, ha a személy mentálisan nem egészséges, nem érzi jól magát a bőrében, segítségre van szüksége. A tanulási eredmény komoly romlása mindenképpen egy árulkodó jel; szintén árulkodó lehet az alvásprobléma, ha a gyermek nem tud aludni, vagy éppen nagyon sokat alszik, esetleg éjszaka sétál, járkál, beszélget, nem képes magát megnyugtatni, leszedálni.
Említhetnénk azt is, amikor a gyermeknek, fiatalnak nincs szüksége kortárs csoportra, elhatárolódik, egyedül csavarog, vagy éppen bandázik, mert folyamatos megerősítésre vágyik azzal kapcsolatban, hogy az adott cselekedete pozitív. Ő akar mintát adni, természetesen negatív mintát, mert tulajdonképpen a külvilág felé szórja a lelkében bent lévő kudarcélményeit. Mind a szülők, mind a pedagógusok, de akár a kortársak számára is nagyon fontos, hogy ne dugják a homokba a fejüket, ismerjék fel a jeleket és segítsenek az érintetteknek. A saját környezetünket óvjuk meg azáltal, ha ő jól érzi magát a bőrében, melyhez szakember segítsége is szükséges.
Amennyiben súlyos lelki problémák merülnek fel, akár otthon, akár az iskolai közegben, elengedhetetlen, hogy pszichológus vagy pszichiáter, esetleg családgondozó szakember foglalkozzon az érintett fiatallal. A pszichológus egyéni-, páros- vagy csoportterápiával képes helyes magatartási mintákat közvetíteni a gyermeknek, aki elmondhatja, de akár kiordíthatja, a drámapedagógia eszközeivel kijátszhatja magából a benne felgyülemlett feszültséget. Ha a gyermek ennél súlyosabb gondokkal küzd, akkor pszichiáter segítségét lehet kérni, aki gyógyszerrel is segíthet.
Ha a problémák a környezeti hatásokból generálódnak, tehát rossz az otthoni helyzet, az apa üti-veri az anyát, vagy csonka családról, agyondolgozott szülőről van szó, a védőnő, gyermekorvos vagy szociális szakember kiemelheti a gyermeket a családból, mert szociálisan nem megengedhető, hogy folyamatosan rossz példákat lásson maga körül. Ebben az esetben átmeneti gondozásba vagy nevelőszülőkhöz kerülhet az illető.
Csapatmunkáról van szó – állítja a pszichológus. A szülő feladata felismerni a problémát és a saját eszközeivel orvosolni azt, de természetesen sokszor maga a szülő is lelkileg sérült, ilyenkor a pedagógus az, aki „jelzőrendszerként” működik és értesíti azokat a szakembereket, szerveket, akik segíteni tudnak. A megfelelő segítséggel reményeink szerint megelőzhetőek a szlovákiaihoz hasonló szörnyű tragédiák.
RD