A tavasz iskolánk életében különösen mozgalmas időszak.
Négyévenként olimpiai játékokat szervezünk, minden évben művészeti gálára készülnek az osztályok, s immár ötödik éve projektkeretben dolgozunk fel számunkra lényeges témákat. Miért tartjuk fontosnak a projekthetet?
A kitágított keretek jó fogadtatásra leltek a gyerekek körében, bizonyítva számunkra azt, hogy jó úton járunk. A társas együttlét eltérő formáinak gyakorlására komoly lehetőséget biztosítanak az eltérő korú gyerekekből alkotott csoportok (évfolyamközi csoportszervezés), amely sokat segít a gyerekek gondolkodásának formálásában: az egyéni teljesítmény elismerése és a „mi-tudat” kialakítása egyaránt fontos.
A szokványos iskolai keretek átértelmeződnek: egy-egy probléma többoldalú megközelítése térben és időben olyan szintézis kialakítását eredményezheti, amely a hagyományos iskolai keretek között kevésbé lehetséges. A foglalkozásokon igyekszünk megtalálni a helyes egyensúlyt a közvetítendő ismeretek és az önálló felfedezés örömét nyújtó tevékenykedtetés között. Az alapkoncepcióra építve zajlik a programszervezés alsó, illetve felső tagozaton, az életkori sajátosságok figyelembe vételével.
A négy őselem köré
Ebben az évben a négy őselem, a föld, a levegő, a tűz, a víz tematikája köré csoportosítottuk a programokat. A témaválasztásban szerepet játszott az, hogy a kérdéskör mind természettudományos, mind kultúrtörténeti szempontból megközelíthető. A foglalkozások programjának kialakításában egyenlő hangsúlyt kapott a két lehetséges nézőpont, annak érdekében, hogy formálhassuk a tanulók komplexebb világlátását. Erre példaként említenénk a tűz (Prométheusz-mítosz és a kémiai jelenségek), a levegő (Ikarosz története és a fizikai törvényszerűségek) feldolgozásának egymásmellettiségét egy-egy formabontó „tanórán” belül. Tettük ezt úgy, hogy a két kolléga (a humán -, ill. a reálszakos) egy színtéren más-más megvilágításban láttatta ugyanazt a témát. A tanári csoportszerveződés ugyanis egy-egy elemhez kötődött.
A fentiek szellemében kezdődött meg a gondos előkészítő munka novemberben. Úgy a kollégák mint a gyerekek számára igyekeztünk megvilágítani a formai és tartalmi kereteket, kezdve a címértelmezéssel:
LM-ző 7
LM = elem: a négy őselem: föld, levegő, tűz, víz
LM-ző = elemző: vizsgált, megfigyelt
7 = időegység: egy iskolai hét
A gyerekek bevonása a pályázati felhívások közzé tételével kezdődött, mely felhívásunkat a kerületi iskolákra, óvodákra is kiterjesztettük.
Tapasztalatunk, hogy tanulóinkat a pályaművek elkészítésében nem lehetett magukra hagyni. Folyamatos biztatást, segítséget igényeltek, örömmel vették az iránymutatást.
Ezzel egy időben megindult az iskola, a folyosók küllemének csinosítása, dekorálása is.
A formai elemek kialakítása mellett gőzerővel folyt a 3+2 nap tartalommal való megtöltése. Azt terveztük, hogy három napot „hazai vizeken” az iskolában, illetve a városban töltünk, két- napos „partraszállás”-ra pedig Velencére készülünk.
Fogadalomtétellel kezdődött
Minden jó program kiindulópontja a színes, figyelemfelkeltő megnyitó, ami jelen esetben gazdagodott az őselemek „bemutatkozásával”, illetve tanulóink fogadalomtételével.
A helyi, délelőtti tevékenységek alapját a rendhagyó foglalkozások képezték. Törekedtünk arra, hogy minden csoport megismerkedhessék a négy őselem mindegyikével. Ismeretekre nemcsak tanórai keretek között lehet és kell szert tenni. Tágítottuk a határokat, tettük ezt úgy, hogy a témához illő előadókat hívtunk, akik elméleti és gyakorlati szinten egyaránt színesítették a programot (repülőgép-modell, katasztrófavédelmi bemutató, Infobusz, találkozás Böde Péter vándor-meseíróval). Nagy örömünkre szolgált, hogy otthont adhattunk Kerekes György gyönyörű természetfotóinak.
A múzeum (Mezőgazdasági, Néprajzi, Lepke, Ability Park) – és Planetárium látogatás tovább színesítette a palettát, szélesítve a gyerekek látókörét.
A délutáni programok is a négy őselem köré csoportosultak, látszólag távolabbi, de érdekes értelmezést adva a témának. Előzetes jelentkezés alapján vehettek részt a gyerekek íjász – és madárbemutatón, drámajáték foglalkozáson, sárkányépítés és – reptetésen, elmehettek a Dunakeszi repülőtérre, vagy Verne-regényből készült filmet nézhettek a filmklubban. A felsősök költészet napi megemlékezését a Merlin Színház művészeinek verses-zenés műsora tette különlegessé, míg a kisebbek József Attila verseket szavaltak. Az első három napot a Bem táncegyüttes tűzugró táncával, illetve táncházzal zártuk. A közös tánc felfokozott hangulatával, sajátos kifejezési eszközeivel újabb megközelítési lehetőségét villantotta fel témánknak.
Partraszállás Velencén
A további két napban tágítottuk a teret, „partra szálltunk” Velencén. Új lehetőségeket, új formát kerestünk a témában rejlő tartalomhoz. A helyszínváltás, a negyvennyolc órás együttlét önmagában is vonzó. Az egymásrautaltság, az alkalmazkodás az új helyzetekhez, a nehéz körülményekhez – hiszen az elemek nem voltak túl kegyesek hozzánk – témától függetlenül is sok nevelési lehetőséget rejtettek magukban.
A tér – és időkorlátok lazulásával szabadabbakká válhattunk. Szervezhettünk játékokat a gyerekeknek a négy őselemhez kötődően. Érezhettük a közös éneklés és tánc közösségformáló, felszabadító erejét. Kihasználhattuk a környék adta lehetőségeket a gyalogos, kerékpár – és vízitúrákkal (Ingókő, Pázmándi-sziklák, sárkányhajózás), a kovácsmúzeum és a tájház megtekintésével.
Mélta-tó
A méltó lezárás épp úgy elengedhetetlen része a programnak („Érték-elem, Mélta-tó, Bevál-tó”), mint a figyelemfelkeltő kezdet. A fantázianevekkel utaltunk a helyszínre, az őselemekre, valamint a tevékenységre. Az Érték-elem, a Mélta-tó a befejezés „hivatalosabb” részét adta, a gyerekek örömmel fedezték fel önmagukat különböző feladathelyzetekben a hét során készült képek segítségével. A közös élmény összetartó erő.
Itt került sor a legjobban teljesítő csoportok, illetve egyének jutalmazására is.
A Bevál-tó volt az a fórum, ahol a gyerekek a program folyamán Elem-őrzőjükben összegyűjtött nyomdafiguráikat vásári forgatag keretében ajándékra válthatták.
Lezárásként elmondhatjuk, talán elültettük azt a gondolatot a gyerekek fejében, hogy minden kor embere tudásához mérten mást és mást gondolt az elemekről. Félték, tisztelték, megpróbáltak jó viszonyt kialakítani velük, s hogy a vendégeik vagyunk, s ezt ma sem szabad elfelejtenünk.
Hartmann-né Sajti Gabriella, Huszár Judit