Hosszú felkészülésen van túl az Újpest FC labdarúgó csapata. Többször edzőtáboroztak Sopronban, hosszú heteket töltöttek el munkával a játékosok. Budapesten, a Szusza Ferenc Stadionban. A bajnoki rajt előtt, az egyik utolsó edzésen jártunk, ahol Mészöly Géza vezetőedzővel beszélgettünk a jelenről, a jövőről és a csapatról.
– Milyen munkát végeztek a játékosai?
– Szerintem valamennyien nagyon odatették magukat az edzéseken. Természetesen ez nem meglepetés, hiszen egy profi labdarúgótól elvárható, hogy minőségi munkát végezzen az edzéseken. Láttam rajtuk az akarást, éreztem és most is érzem, nagyon meg akarnak felelni az elvárásoknak. Biztos vagyok abban, hogy az elvégzett munkának beérik a gyümölcse, s az Újpest meghatározó együttese lesz a magyar bajnokságnak.
– Egyelőre a tabella közepe táján találjuk az együttest, igaz nincs nagy pontkülönbség az előttünk állók és az ÚFC között. Mit gondol, a bajnokság végén lesz okunk az örömre?
– Szerintem előre lépünk. Terveink szerint a harmadik-hatodik hely valamelyikén végzünk. Szerencsére a Magyar Kupában is jól állunk, tehát reális esélyünk van akár arra is, hogy nemzetközi porondra is kiléphessünk.
– Több felkészülési mérkőzést is játszottak, hol jobban, hol gyengébben teljesített a csapat.
– Így igaz. Az edzőmérkőzések nagyon fontos állomások a felkészülés során, de túl nagy következtetéseket nem kell levonni egy-egy találkozó után. A fiúk mindig kiadták magukból a maximumot, betartották a taktikai utasításokat, s valljuk be a legutolsó meccsen már kimondottan jól működött a gépezet. Remélem a rajt sem lesz rosszabb, bízom benne, hogy az őszi idény meglepetéscsapata, Kaposvár ellen begyűjtjük a három pontot. Ha sikerül, óriási lendületet kapnak a fiúk.
– Az őszi szezonban rengeteg ifjonc, fiatal rúgta a labdát a csapatban. Milyen a kapcsolat a fiatalok és az idősebb futballisták között?
– Való igaz, sok fiatalt bekerült a csapatba, de vigyázni kell arra, hogy túl nagy terhet ne rakjunk a vállukra. Meg is beszéltük, hogy ezután már nem esik szó fiatal és öregebb játékosról, csak a csapatról. Együtt toljáuk a szekeret, s remélem, messzire jutunk.
– Néhány nappal ezelőtt beszéltünk arról, hogy szerencsére nincs igazán sérült játékosa…
– Sajnos, már nem mondhatok ilyet. Kedden a csapatkapitányunk, aki a magyar válogatott keret tagja is súlyosan megsérült. Vermes Krisztián térdszalag-szakadást szenvedett, hosszú időre kidőlt a sorból. Az első pillanatban, bátran elmondhatom, szinte valamennyien letargiába estünk, de látva Krisztián optimizmusát, mi is előre tekintünk már és nagyon várjuk, hogy visszatérjen. Ígérhetem, pedig nem szeretem a nagy szavakat, hogy a Kaposvár elleni mérkőzésen az egész csapat Krisztiánért fog hajtani. No, és persze azért is, hogy kiszolgáljuk fantasztikus közönségünket, akiket szeretettel várunk minden találkozónkra.
(Gergely)