Kilencven esztendő, több országon átívelő szakmai életút, sorsszerű találkozások és egy el nem múló szenvedély az ásványok iránt. Az Újpesten élő tudóssal, Réthy Károly geológussal beszélgettünk a kezdetekről, pályája fordulópontjairól és arról, hogyan vált munkássága nemzetközileg is elismertté.
Hogyan lesz valakiből geológus?
A magyar határtól harminc kilométerre, Margitán születtem. Édesapám magyar rendőr volt a háború előtt, édesanyám pedig gazdag földbirtokos családból származott. Ez a kommunizmus éveiben nem számított jó ajánlólevélnek az egyetemre. Egy tanács hatására ipari iskolába kerültem, úgy gondolták, a munka világából talán nagyobb esély nyílhat a továbbtanulásra. Kolozsváron érettségiztem, majd szinte azonnal két év katonai szolgálat következett. Leszerelés után egy évet dolgoztam, végül az elérhető legjobb eredménnyel jelentkeztem az egyetemre. Mégis, amikor kihirdették a felvételt nyertek névsorát, nem láttam köztük a nevemet. Nagyon megijedtem, de az életemben sokszor tapasztaltam olyat, mintha valami láthatatlan erő terelgetett volna az utamon, mintha mindig vigyázott volna rám egy angyal, és akkor sem történt ez másként.
Hogyan oldódott meg ez a kellemetlen helyzet? Ki volt az a bizonyos „angyal”?
A felvételi idején találkoztam egy hölggyel, aki megkérdezte, mit keresek ott. Bemutatkozott, kiderült, hogy középiskolás éveim alatt az édesapja adminisztrátorként dolgozott az iskolában, így még régről ismertük egymást. Akkor már az egyetemi dékán titkárnője volt, és ő segített elérni, hogy a jegyeimet újra megvizsgálják. Mint később kiderült, egyik tanár inkább egy protekciós jelentkezőt támogatott volna helyettem. Végül azonban igazságot szolgáltattak, és engem is felvettek az egyetemre.
Miért éppen a geológia mellett döntött?
Az igazság nagyon prózai. Egy barátommal azt hittük, ez a legkönnyebb szak, ahol az ember csak naphosszat túrázik a természetben. Óriásit tévedtünk, de ezt már csak én tapasztalhattam meg, mert a barátomat nem vették fel. Engem mindig is az ércek világa vonzott leginkább, és befejezve a tanulmányaimat ezen a területen is kaptam állást. Nagybánya mellett, Misztbányán kezdtem dolgozni, ott töltöttem el huszonöt évet.
Miből állt egy geológus feladata a bányában?
Nekünk kellett feltárni és kijelölni azokat a területeket, amelyekből gazdaságosan bányászható érc kitermelésére volt esély. Ötéves terveket készítettünk, amelyekben pontosan meghatároztuk a kinyerhető nemesfémek és ércek várható mennyiségét.
Ez hatalmas felelősséget jelenthetett.
Valóban. Ha a terv nem teljesült, a felelősség főként ránk hárult. Ott tapasztaltam meg, hogy a tárnák anyagában milyen sok mérgező vegyület köti meg a nemesfémeket, köztük az aranyat is. Ezeket csak gondos és szabályozott technológiával lehet biztonságosan semlegesíteni.
Mióta kötődik Újpesthez?
Huszonöt éve költöztem Tatabányáról Újpestre, a feleségem halála után, aki egyébként itt, a Megyeri úti temetőben nyugszik. Eladtam a tatabányai lakásomat, és közelebb jöttem a fiamhoz, az unokáimhoz. Azóta élek itt, és vallom magam újpestinek. A kilencvenedik születésnapomon az önkormányzat is megemlékezett rólam egy emléklappal, ami egy igazán megindító élmény volt számomra. Ebben a békés környezetben, nyugdíjas éveim elején jött meg a kedvem igazán a tollforgatáshoz. Több könyvemet társszerzőkkel írtam, a szakkönyvek mellett három útiregény is született ebben az időszakban.
Melyik művére a legbüszkébb?
Talán az utolsó kötetemre, amely egyben a legvékonyabb is, a Misztbánya és Láposbánya monográfiája címűre. A nagybányai ásványtani és fizikai labor munkatársaival olyan vizsgálatokat végeztünk, amelyeket előttünk még sehol senki a világon. Megnéztük, milyen ritka- és főásványok alkotják az érctelepeket, miként kapcsolódnak egymáshoz, majd a feldolgozás után a dúsítmányokat is elemeztük, hogy milyen elemtartalom marad bennük. Ezek az exkluzív mérési adatok kerültek végül bele a kötetbe, ezért a szakma ma is előszeretettel forgatja ezt a hiánypótló kiadványt.
Egyéb munkáit is ugyanígy használják a szakmában?
Igen! A vivianitról írt tanulmányunk például Kanadában került be az egyetemi oktatás anyagába. Több más dolgozatomat pedig ma kínai bányászati egyetemeken használják tananyagként. De ahogy feltűnik valahol a világban egy általam publikált írás, arról mindig nekem is beszámolnak.
Honnan szerez erről a tényről tudomást?
Angliában működik egy szervezet, amely nyilvántartja a tudományos publikációk felbukkanását világszerte. Tőlük kapok értesítéseket e-mailben, amikor valamely munkám oktatási anyagként vagy kutatásban újra előkerül. Jóleső érzés látni, hogy amit valaha akkora szenvedéllyel csináltam, az ma is tovább él a fiatal generációban.
Ahogy látható igen aktívan tölti a nyugdíjas éveit. Van még tervben valamilyen kiadvány, dolgozik még most valamin?
Az az igazság, hogy amit szerettem volna, azokat a dolgokat már papírra vetettem, mostanában már nem tervezek új könyvet kiadni. Természetesen, továbbra is figyelemmel kísérem a geológiai újdonságokat, a szakmai híreket, de most inkább már a pihenést helyezem a fókuszba. Sok időt öltök a fiammal, az unokáimmal és a most következő ünnepi periódus is biztosan erről fog majd szólni nálam.
GZs