Július 10-én a Mártírok utcai emléktáblánál emlékeztek a II. világháború szégyenteljes barbarizmusára, a holocaust elhurcolt áldozataira. Az emléktáblánál koszorút helyezett el dr. Derce Tamás polgármester, az áldozatokra ünnepi beszéddel emlékezett dr. Trippon Norbert alpolgármester, valamint Szerdócz Ervin, az újpesti zsidó hitközség vezetője.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
Dr. Trippon Norbert főként a hétköznapi emberek értelmetlen tragédiájaként idézte fel történelmi múltunk szégyenét:
„Azokban a vérzivataros időkben azonban voltak olyan emberek is, akik a saját életüket is kockára tették, hogy mások élhessenek. Ők bizonyították az emberiesség túlélését a leggonoszabb korban. Emlékezzünk rájuk is ezekben a pillanatokban!
Újpestről több mint 10 000 embert meneteltettek el a kín felfoghatatlan útján a halál tátongó torkába. Az újpesti zsidó hitközség mártír-emlékművén olvasható 10 000 név azonban nem teljes. Nem tartalmazza többek között a vagonokban és a deportálások idején megszületett csecsemők neveit, s azokét sem, akik meg sem születhettek, mert áldott állapotban lévő édesanyjukkal együtt a gázkamrában végezték. Emberi ésszel érthetetlen és felfoghatatlan, ami történt.
Akiket városunkból elvittek, azok érző, gondolkodó emberek, magyar állampolgárok, újpesti polgárok voltak. Szomszédok, barátok, édesapák, édesanyák, nagyszülők, gyermekek, unokák. Kétkezi munkásemberek, kisiparosok, tanárok, orvosok voltak. Hétköznapi emberek, hétköznapi újpestiek voltak. Ezért aki azt gondolja, hogy a holokauszt kizárólag zsidó-ügy, vagy kizárólag cigány-ügy, az téved. A holokauszt ügye az egyetemes emberiség ügye, s a legszorosabb értelemben vett magyar ügy, nemzeti ügy egyúttal, mely nem tűri sem a felejtést, sem a történelmi igazság megtagadását! Ezért is kötelességünk, hogy erről a hidegvérű tömeggyilkosságról a jövő generációja is tudomással bírjon, s adja tovább hírét a későbbi koroknak. S a mi kötelességünk ápolni az áldozatok emlékét, újra és újra, évről évre felidézni az emberiség, Magyarország, s benne Újpest soha nem múló fájdalmát.”
Szerdócz Ervin rabbi biblikus példát hozott fel:
„Tudjuk azt, hogy a zsidó mentalitásban Jirmijáhu próféta mondata él. „Annak a városnak a fényét emeld, ahol élsz, mert a fénye fog neked is világítani, és annak a városnak, annak a helynek a békéjéhez járulj hozzá te is, mert annak a városnak a békéje lesz a te megnyugvásod.” Mit jelenthetett azoknak ez a mondat, akik így éltek, és tettek valamit a városért, ezért a helyért, az embertársaikért – ahogy mondta alpolgármester úr, ki-ki a maga módján? Nem értem, hogy történhetett az, hogy egy fordulat során egyszer csak semminek lettek nézve. Átélték azt a megaláztatást, hogy mint a kikergetett kutyák, úgy kellett elvonulniuk mindenki előtt, úgy kellett elhagyniuk ezt a várost. Ezt az érzést senki nem kívánja átélni, de kötelesek vagyunk meghajolni az emlékük előtt.
Számomra nem maradt más, csak megköszönni önöknek, hogy osztoznak velünk ebben az érzésben, ebben a hangulatban, és kérjük azt egymás kezét fogva, hogy ilyen többé soha ne történhessen meg.
A pénteki koszorúzás után vasárnap délután az újpesti zsinagógában tartottak megemlékezést a holokauszt újpesti áldozatainak emlékére, melyen többek között részt vett dr. Derce Tamás polgármester és Kiss Péter miniszter, valamint Belán Beatrix alpolgármester is.
Az emléktáblák előtt elmondott beszédét dr. Derce Tamás egy idézettel kezdte: az a nép , amely elfelejti múltját, megérdemli, hogy sorsa újra megismétlődjön.
Kitért arra, hogy ennek a mondatnak napjainkban aktuálpolitikai üzenete van még inkább, utalva ezzel a nemrégiben történt budapesti eseményekre, tüntetésekre, skandálásokra, amelyek szinte majdnem megegyeztek az 1944-ben használt kifejezésekkel, szavakkal, jelmondatokkal.
Szólt arról, hogy ez a város is, élén a közigazgatással megtagadta az üldözöttek védelmét, sőt segédkezett az adminisztrációs teendőkben. Személyes példákat említett családjából, akik mégis tudták, hogy mi a helyes cselekedet, akik próbáltak segítséget nyújtani másokkal együtt az addigi barátaiknak, szomszédjaiknak, vagy akár ismeretlen személyeknek.