Kiváló pedagógus és iskolaigazgató, aki évtizedekig vezette Újpest egyik legszínvonalasabb gimnáziumát, ebben a tanévben viszont már megkezdi jól megérdemelt nyugdíjas éveit. A város idei kitüntetettjeit bemutató sorozatunkat az Újpestért-díjas dr. Kövesdi Istvánnal folytatjuk.
Igen, pontosan emlékszem. 1987 augusztus 25-én kerültem a gimnáziumba, és azóta is itt dolgozom. 1995-ig igazgatóhelyettes voltam, utána pedig több pályázati cikluson át igazgató, egészen idén nyárig. Ez a hosszú idő, amit itt töltöttem, megszüntethetetlenül köt Újpesthez. Úgyhogy nyilván egy szakmai díjnak is nagyon örül az ember, de ha egy város érzi úgy, hogy tettem itt valami fontosat, az különösen jó érzés.
Mire a legbüszkébb az iskolavezetői pályájából?
Talán arra, hogy sikerült elérni azokat az eredményeket, amiket az iskola az elmúlt években magáénak mondhat. És stabilan tartottuk ezeket, nem csak egy-egy évben értek el kiemelkedő eredményeket a diákjaink és tanáraink, hanem hosszú távon megtartottuk ezt a színvonalat. És sikerült egy olyan profilt a kialakítani a Babits Gimnáziumnak, amely egyrészt korszerű, másrészt közérdeklődésre is számot tart.
Mik voltak a legfontosabb prioritások a munkájában?
Igyekeztem mindig úgy dolgozni, hogy miközben nyilván az iskola érdekeit tartottam szem előtt, aközben ne kerüljünk konfliktusokba más intézményekkel. Remekül együtt tudtunk működni az újpesti iskolákkal, akikkel persze van egy alapvető vetélkedés, de ez nem rontotta meg a viszonyunkat. Elfogadtuk azt, hogy mindenki kicsit mást csinál, és azt igyekszik jól csinálni. Nem vagyunk egymás ellenségei, sőt tudunk örülni egymás sikereinek. Jó dolog úgy abbahagyni a pályát, hogy azt érezhetem, letettem valamit az asztalra, és békességet hagyok magam után.